Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Réti Ödön: Diákhalál
Réti Ödön: Diákhalál
HATODIK JELENET
(Stefaits, Pintér, Dósa)
Dósa: Szegény Csúzliné. Hogy megszorította a karomat. (Tapogatja.) Még most is fáj.
Stefaits: Mi nem tehetünk róla.
Dósa: Persze, hogy nem. Én ott voltam, mikor kifogták, a kampó beleakadt a Karcsi orrlyukába, úgy húzták ki. Meg volt halva. Egész közelről láttam. Egy ember el akart kergetni, azt mondja, nem gyereknek való. Azt mondtam neki, miért mennék, én egy osztályba jártam a Csúzlival. Mit gondoltok, mikor lesz a temetés? Azt hiszem, holnap délután.
Stefaits: Te Dósa, majd ha kikérdeznek bennünket az iskolába, azt mondjuk, hogy mi a füzesben bogarásztunk.
Pintér: (Sápadt, meg van törve, sírdogál.) Pézsmacincért kerestünk.
Dósa: Persze, hogy azt mondjuk.
Stefaits: Akarsz egy finom kis horgot?
Dósa: Horgot? Jó volna. Van neked?
Stefaits: Elsején, mikor megjön a pénzem, hármat veszek a Fanglernél. Egy az enyém, egy a tied, egy a Pintéré.
Dósa: Becsületszavadra?
Stefaits: Becsületszavamra!
Dósa: Szegény Csúzli, ő már többet nem horgászik.
Pintér: (Tapogatja az ajándék csomagot.) Felbontsuk, Stefaits?
Stefaits: Felbonthatod.
Dósa: Mi van benne?
Pintér: (Szagolgatja.) Mák... azt hiszem mákos kalács van benne.
VÉGE