Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 12. szám · / · Karinthy Frigyes: H. G. Wells

Karinthy Frigyes: H. G. Wells [+]
I.

Van egy emlékem, lelki élmény emléke, hatéves koromból. Este van, csillagos ég alatt ülünk a kertben. Apám egyik barátját, a tudós Sányi bácsit faggatom: beszélni kezd a csillagokról és a végtelen térről: - és én elálmélkodva, mintha valódi énem most azon az estén születne meg a ködből és káoszból, álmélkodva és szédülve ébredek rá a valóságra: az egyetlen lehetséges tényre, amit elgondolni nem tudunk, és aminél egyebet gondolni mégis lehetetlen - az egyetlen igazságra, amit igaznak látni képtelenség, de amit hazugságnak hinni képtelenebbek vagyunk. Egy pillanat alatt felvillan előttem a Lét szörnyű fogalma: mindent magában foglal, ami tény és valóság, egyetemben a legfőbb ténnyel és legfőbb valósággal: magammal - de önmaga valótlan álom, képtelen ellentmondás, fából vaskarika. Köröskörül a végtelenség, képtelen elgondolhatatlan dolog, agyrém - és ennek a képtelennek és ennek az elgondolhatatlannak és ennek a nemlétezőnek én, a Valóság és Tény és Létező, egy kis része vagyok. Amilyen messze van tőlem a Végtelen, ugyanolyan messze vagyok én a végtelentől - ha az nincsen, ha tagadom létét, tagadom a magamét is - ha elismerem, éppoly elgondolhatatlannak és hihetetlennek kell tartanom magamat, mint amazt.

Emlékszem jól arra az elemi hatásra, amit ez a megismerés kiváltott belőlem. És ezzel a hatással egyidejűen valami nagy csodálkozás fogott el: egyszerre hihetetlennek és komikusan furcsának tetszett, hogy az emberek egyébbel is foglalkoznak, mint ezzel az egyetlen problémával, amihez képest minden más kérdés, szükséglet és kíváncsiság magunk és mások életére vonatkozó: olyan valami jelentéktelenné és érdektelenné törpül, mint a halálraítélt figyelmében a kúriai rendelet száma, amit felolvasnak neki kivégzés előtt.

Furcsa volt, hogy az emberek lótnak, futnak, veszekszenek és csókolóznak, gépeket és házakat építenek, vágyaikat és reményeik szövevényét és a test összetételét vizsgálják, boldogságot keresve sírnak és nevetnek - holott öntudatra ébredésük pillanatától kezdve, mozdulatlanul kellene állaniuk, mint a fáknak, a csillagos ég felé fordított arccal, dermedt szemekkel kérdezni és várni a választ, a Lét válaszát, amihez képest minden Élet és minden boldogság és minden megismerés közönséges érdektelenség, elhanyagolható részletkérdés.

 

[+] Ez a tanulmány az "Irodalmi miniatürök" címen tervezett könyvben fog megjelenni.