Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 11. szám · / · Bán Ferencz: Madárfogat

Bán Ferencz: Madárfogat
VII. JELENET

(Teréz, Bakos)

Bakos: (átöleli Terézt) Ó, te drága, hogy féltél egy órával előbb, no és látod, nem történt semmi bajod. (fellélegzik) Végre minden rendbe jött, még egy-két hét. Milyen boldogok leszünk. (Teréz szótlanul áll, lecsüggesztett karokkal)

Bakos: (hogy felrázza) Miért vagy ilyen ázott veréb? És miért voltál olyan gyáva az anyád előtt (gúnyosan) "Anyám én nem tudom" Te nem tudom kisasszony! Hát így beszél egy szerelmes menyasszony? Vagy talán nem is vagy szerelmes? (Teréz megrezzen) Ó te, kis bolond, hiszen csak tréfálok. De miért nem vagy okosabb egy kicsit!

Teréz: (csüggedt) Nem tudom.

Bakos: (szorosabban karolja) Aj, te kis Mukkancs, hát illik így felelni?

Teréz: Tibor nem tudom! Mit tehetek én? Tibor én nem tudom. Valami erő vinne, hajtana innen, egy vitorla feszült ki bennem, rángat és rángat, de nem tudom, a vitorlába kell akaszkodnom, érted a vitorlába, hogy elszaggassam és ne mehessek!

Bakos: (magához vonja) No, ez már. Adj hálát Istennek, hogy ilyen nagyszerű anyád van!

Teréz: Te nem ismered őt. Ő elenged, mert ő magára venné az egész világ szenvedését. De elfogadhatom-e? Elhagyjam és még mélyebbre döntsem a nyomorúságba!

Bakos: (haraggal) Ez már sok. (elfordul és sebesen megindul) Ez már igazán sok. No (újra átöleli) Tudd meg, hogy az enyém vagy és én nem engedlek. Micsoda gondolatok! Nem is értem. Arról már hallottam, hogy valahol Amerikában egy indián törzs megeszi az öregeket, de hogy az öregek a fiatalokat falják föl, arra még a vadak között sincs példa. Értsd meg, nincs jogod hozzá, hogy föláldozzad a fiatalságod, látod még az anyád se meri elkérni. No. Miért nem mondod mindjárt, hogy apácának mégy és levágatod a hajad csak azért, mert van, aki szeret és aki te is szeretsz. A boldogtalanságot, a lemondást csak hagyd meg a csúfoknak és az öregeknek. Te velem jössz és vége. (megcsókolja Terézt. Teréz a mellére simul.)