Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 10. szám
Ó gyönyörű tavaszidő,
Ifjuságban idvezítő:
Erdőt-mezőt ki újítassz,
Mért hogy embert szomorítassz?!
Ó teremtésre biztató
S tétlenségben kárhoztató,
Mért is jössz e gyászos tájra,
Eszméltetni bús osztályra?!
Indulód be szép is lehet,
Annak ki világgámehet,
Hej de béklyós kézzel-lábbal
Megbolondít e világdal.
Asszony és hívó társaság!...
Mért is kell, hogy látogassák
Képei kívánt pokolnak
Álmát egy szegény fogolynak?!
De csak verjed rajtarajtád,
Szívembe víg dalberetvád,
Csak azt tedd, hogy megbékéljek
S legalább dalokban éljek.