Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 8. szám

Reichard Piroska: Robert Browning: Amerre Pippa jár
(Dráma - 1841)

Az angol kritika szerint Robert Browning nagyobb költői művei közül Pippa Passes a legteljesebb és legharmonikusabb, életnézetének és költészetének legjellemzőbb kifejeződése. Abban a megemlékezésben, melyet e nálunk oly kevéssé ismert költőről születésének századik fordulójára Babits Mihály írt a Nyugatban (1912. X. 892.), futó fénnyel, de élesen meg vannak világítva e sok tekintetben egyedülálló művészet legsajátosabb vonásai. Babits "a lélek keresztmetszeté"-nek nevezi ezt a különös költészetet, amely nem lírai és nem epikai, még mikor formája szerint annak látszik sem, s nem is drámai a szó megszokott értelmében, hanem kísérlet a lelki folyamatok tettenérésére, a keletkező s már keletkezésében összeszövődő érzés, gondolat és akarat meglátására és megláttatására. S Browning nem csupán az emberi lélekről akar ily keresztmetszeteket adni, hanem az emberi történések mechanizmusáról is. Legnagyobb szabású művében (The Ring and the Book) az eseményt minden nézőpontról megmutatja, minden oldalról belevilágít azáltal, hogy minden szereplővel egymás után külön-külön elbeszélteti azt. A Pippa Passes-ben pedig mintegy egy nap történéseinek keresztmetszetét kapjuk. Pippa, a gyermeteg selyemgyári lányka, újév napját, munkás évének egyetlen szabad napját ünnepli. Az elhagyott lányka, kinek a valóság mit sem ád, hogy ünnepét megszépítse, képzeletének erejével akarja a boldogságot elérni: Asolo négy legboldogabb emberének életébe akarja beleképzelni magát, ha csak egy rövid napra is. Reggel majd arra sétál, ahol az öreg selyemgyáros gyönyörű fiatal felesége ad naponta találkozót az ifjú Sebaldnak és képzeletben részese lesz e mohó szenvedélynek, délben ott lesz az ifjú francia szobrász háza előtt, ki aznap délelőtt esküszik meg virágszerű törékeny menyasszonyával s őt is elárasztja majd e legtisztább hitvesi szerelem boldogsága, délutáni útja az ó-toronyhoz vezet, hogy egy nemes matróna s boldog anya beszélget fiával s az apátlan-anyátlan árva megízleli a szülői szeretet édességét, estéjét pedig Asolo híres vendégének, a jámbor püspöknek közelében tölti, hogy egész napját megkoronázza az isteni szeretet, mely amannak lelkében lakozik. Asolo négy legboldogabbja, a négy kiválasztott, valójában életének tragikus fordulópontján áll, döntő pillanatát éli. Négy különálló kis dráma elevenedik így meg előttünk, melyeket külsőleg alig köt össze a személyes vonatkozások itt-ott felmutatható szála s amelyek még sem hullhatnak ki a költemény keretéből, mert mindenkinek láthatatlan főalakja Pippa, aki a jelenetek szereplőitől látszólag oly messze, oly idegenül megy a maga szegényes sorsának szűk ösvényén, hogy tudomást is alig vesznek róla, aki öntudatlanul, csupán az által, hogy a maga életét éli, eldönti a válságot mindnyájuk lelkében és beteljesíti a sorsukat, mert az ő felszárnyaló dala egy accordja a szépség, jóság, boldogság világhimnuszának, a mindenség harmóniájának, s együttrezgésre kényszeríti a rokon húrokat hallgatói lelkében.

Browning hite a kicsiny és nagy viszonylagosságáról, a jó és rossz szükségszerűségéről az emberi életben, hite az örök harmóniában, mely az örök változás minden pillanatában másképpen zeng, de soha meg nem zavarodik és soha el nem hallgat, legszebb kifejeződését Pippa alakjában s a köréje fonódó jelenetekben találta meg.

Browning életírói összeszedték azt a néhány kézzelfogható adatot, mellyel e drámai költemény keletkezése kapcsolatba hozható. Egy ily adat szerint a Dulwich melletti erdőbe, hol oly sokat sétált az ifjú költő s hol első költeményeinek nem egy részlete keletkezett, vezet vissza a főmotívum: a magánosan és magának daloló vándor, kinek dala látszólag hasztalanul hangzik el, útja nyomtalan marad, de a valóságban - ha soha nem is tudja meg - az emberi életek egész hosszú sorára hatással van. Egy ismeretlen, láthatatlan vándor dala, mely a fák sűrűjében pillanatra felhangzott, formálódott talán át Browning lelkében a maga életének akkori problémájává: a még ismeretlen s talán örökké elismerés nélkül daloló költő problémájává, melyet aztán e költeményben az emberi élet problémájává kiszélesítve a Browning-i optimizmus szellemében oldott meg: a világon minden és mindenki a maga helyén van, minden szükségszerű, minden jól van úgy, amint van: All's right with the world.

Browning első olasz útja alkalmával, 1838 tavaszán volt először Asoloban, hová aztán még sokszor visszatért. Úgy látszik, a dulwichi erdőben fakadt csíra - ki tudja, mily élmény hatása alatt - itt gyökeredzett meg, itt hajtott ki: ide lokalizálódott a cselekmény, itt kapott eleven emberi alakot a probléma. Pippa Passes 1841-ben jelent meg. Hogy mennyire szerette Browning e kis felső-olasz városkát s mily elevenen élhetett benne e költemény még agg korában is, mutatja az a tény, hogy 1889-ben, utolsó olasz útján, közvetlenül halála előtt, még hosszabb időt töltött Asoloban s házat akart itt magának építtetni, melyet tervezgetéseiben Pippáról nevezett el (Pippa's Tower). Browning meghalt, mielőtt a ház építésébe belekezdhetett volna, de Pippa háza mégis ott áll Asoloban s benne a költő lelke örökös lakásra talált.