Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére

Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére
12.

Nincs tehát e versekben a legcsekélyebb kakofónia vagy kakofóniából csinált harmónia sem, nem kell "kétségen felül állania" annak, hogy az ilyen "egyenértéktelenített Ady-sorokban minden lehetősége kizárul a verslábas ütemezésnek": ezek a sorok nem is "egyenértéktelenítettek", csak különböző szótagszámúak, éppen úgy mint az anapaestussal váltakozó jambus-sorok, vagy mint az Arany Öreg Pincére, amely szintén anapaestussal váltakozó jambus, s nem valamely "szabadjára eresztett forma", ahol a "diszharmonikus hangulatrendülés" kakofóniát hozhatna, vagy mint azok a magyar versek ahol lassú 3 és szapora 4 szótagos ütemek egyetértékűen váltakoznak, mint az Egri Leány II. részében (Rozgonyi|püspök||palotája|nyitva), vagy a Tamburás Öreg Úr Földessytől idézett strófáiban (Ami dalt|elnyűtt||ez az ember|öltő stb), ahol szintén egy csipetnyi "diszharmónia" vagy "kakofónia" sincs. Édes istenem! Földessy képes arra, hogy a Fehér Kendő nagyszerű csengésű daktilusait "régi mértékre felmérhetetleneknek" mondja. Valahogy úgy jár el itt is, mint a versek magyarázásánál: a magától értetődőt, az egyszerűt a fülébe csengőt észre sem veszi vagy nem fogadja el, ehelyett új elméleteket komponál, melyekkel költőjének és önmagának dicsőségét emelhetni véli - de Ady nem szorult ilyenekre, mert untig elég új van benne úgyis, a tudósnak pedig nem hozhat dicsőséget az, ha a tudomány józanságát megtagadja.