Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám · / · Szini Gyula: Aranyfelhő

Szini Gyula: Aranyfelhő
4.

Döme István Loncival együtt egy fiakker-állomáshoz ért. A téli verőfényen csillogtak a lakkos kocsik, nikkeles szerszámok, egy öreg ember rongyos téli kabátban öblögette a sáros kerekeket.

Döme hirtelen elhatározással odament a sorban álló első kocsihoz, kinyitotta ajtaját és beszállt. A kocsis szolgálatkészen a bakon termett. Lonci sehogyan sem akart beülni a kocsiba.

- Kérem, ha meglátnak az ismerőseim!...

- De nézze, Lonci, nekem sürgősen el kell mennem egy bankba és ha nem sietek, lekésem. Erre a rövid útra igazán velem jöhet.

Lonci előbb óvatosan körülnézett, aztán besurrant a kocsiba.

- A legközelebbi bankhoz! - adta ki Döme az utasítást a kocsisnak. Minthogy dollárban volt a pénze, arra kellett gondolnia, hogy átváltson néhányat közülük magyar koronákra, különben nem láthatja vendégül Loncit.

Ó mily régen nem ült már Döme fiakkerben! Nem is emlékezett rá, hogy utoljára temetésen vagy esküvőn volt-e része a gumikerekű örömeiben. Szegény ember csak ilyen ritka alkalomkor jut - a mások fiakkerjéhez. Ezúttal a saját pénzén kocsizhatott, mint a gazdagok, a boldogok, akik minden lépésüket kocsin teszik meg. A hintó mintha boldog városon át úszott volna vele, mint valami gondola és egy ifjú hölgy ingerlő közelségét érezte.

Ezek azok a zavartalanul boldog percek, amiket Döme is csak egyszer ismert meg életében.

Aztán következett a bank. Ebben is minden ünnepiesen ragyogott. A levegőben valahogy a papírpénznek olajos festékszaga lengett. Az a különös illat, amit a széthajtott ezres bankó áraszt magából.

És ezekből az ezres bankókból egy garmadát számoltak le eléje egy darab ötven dollár értékű, kopott, szürke kissé már rongyos amerikai papírpénzért. És mialatt a bankóköteget Döme a zsebébe gyűrte, újra érezte azt az elemi erejű boldogságot, amit a sok pénz okoz.

A bankból Loncival együtt elmentek a belváros egyik legelőkelőbb vendéglőjébe. Finoman, virágosan megterített asztalok. Tiszta frakkos pincérek sora. Csöndes, diszkrét tányér- és evőeszköz-csörömpölés. Jobb közönség. Ínyet ingerlő ételszag. Mindez megint valami új öröm volt Döme számára.

Lonci ugyan nem kaphatott fácánnyelvet, de balatoni fogast rendelt számára Döme. Ez az étel, amely az étlapon ár helyett kérdőjellel van megtisztelve. Azzal a kérdőjellel, amely földhözragadt emberek számára örök kérdőjelnek marad meg.