Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 9-10. szám · / · Figyelő

Pataki József: Szentgyörgyi István

Ahányszor ezt a puritán, nagy magyar aktort látom, mindig a régi jó idők jutnak eszembe. Ha ő játszik, teljes a csalódás, tökéletes az illúzió. Mintha még a nézőtér is megváltoznék ekkor. Az ember kész volna akár megesküdni is, hogy attilás urak, krinolinos delnők, kardos jurátusok ülnek és állnak a nézőhelyen... A színlap-cédulát pedig akár meg se nézzük! Minek? Hiszen tudnivaló, hogy a játékban fellép Megyeri, Kántorné is, Füredi Mihály pedig Dérynével énekelni fog...

Szentgyörgyi játéka a régi jó magyar világba ringatja vissza az embert s szinte fáj, amikor játék végeztével ráeszmélünk a valóságra! Milyen jó volna most egy jó pohár bor mellett elbúsulgatni a «Két pisztoly»-ban s utána betérni a «Zrínyi-kávéház»-ba, vagy oda, ahol Patikárius Ferkó muzsikál!... Csakhogy hát - fájdalom - nem a régi Pesten vagyunk, hanem a világvárossá fejlődött «vagy talán inkább: süllyedt!» Budapesten, ahol idétlen «jassz»-nyelven beszélnek az emberek s ahol oly kevés az érzék az igaz magyar törekvések iránt...

Tudja Isten, szinte fáj itt látni ezt a puritán magyar aktort a bűnös Budapesten. Mennyivel jobban illik ő Kolozsvárra, ebbe a tiszta, méltóságteljes, úri magyar városba, ahol negyvenkilenc év óta játszik egyfolytában... Amikor én Szentgyörgyit a pesti utcán látom naiv tájékozatlansággal ődöngeni, mindig Arany János jut az eszembe, aki szintén ilyen idegenül érezte magát idefent.

Arany János és Szentgyörgyi István! - Nem tudom, észrevette-e már valaki, hogy mennyi hasonlatosság van e két kiváló magyar egyéniség között? Hiszen mindkettőnek ugyanaz a célja, csak más utakon s más eszközökkel kívánják azt elérni. Aranynak is, Szentgyörgyinek is ugyanaz a vérmérséklete, egy a tempója. Egyformán jellemeznek s egyformán beszéltetik alakjaikat. Mindkettőjük humora egy forrásból fakad. Művészi egyéniségükben a magyarságuk van legjobban hangsúlyozva. Még önérzetük is egyforma, szent naivitásuk, szűztiszta magyar szemérmük is egy tőrül való. Tárgyuk is közös. Mindketten a nemzeti irány felé hajlanak, az ős magyart s a magyar parasztot szólaltatják meg a legszívesebben. Sőt még az életmódjuk is hasonló: Arany János tulajdonképpen mindig távol élt az irodalom központjától s a maga korában mégis fejedelme volt a magyar irodalomnak. Ugyanígy él Szentgyörgyi is, aki csak úgy hébe-korba, egy-egy évtizedben egyszer vendégszerepelget idefent. Nem pesti színész ő, és mégis ő a legnagyobb magyar aktor. Szentgyörgyi neve fogalom s jelenti a minden rafinériától ment, lélekből fakadó, puritán színpadi művészetet, az igazi magyar színjátszást.