Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Fóthy János: Szonettek

Fóthy János: Szonettek
3. (Melyben a versről vagyon szó.)

Versről e vers: a kornak, mely lerombol
Szépséget s formát; mely élőt tagad
Korcs embrióért, s életet nem ad:
Versről e vers, képromboló koromból.
 
Már nem vihar, amint dühöngve tombol,
A vers; immár nem ár, mely elragad:
Felszínné békült Mélység, - mint a vad
Párduc, ki ölt, s most macskaként dorombol.

Nem éghet kínod, hogyha szókba méred
Mint olcsó bort, mi hulló tiszta véred,
Míg fáj a fájás, hallgat száz szavad;

A vers: felérző csönd, felvérző emlék,
Echó, ki holt sikolyra visszazeng még,
Forrás, mely hűsen, hő mélyből szakad.