Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám · / · Figyelő

Lengyel Menyhért: Jászai Mari: Színész és közönség

Jászai Mari asszony, aki művésznek is, embernek is a legkülönbek közül való, "Színész és közönség" címen könyvet írt, melyet nagy érdeklődéssel - és sajnálattal olvastunk. Érdeklődéssel, mert érdekes amit mond és jól mondja el - de el lehet képzelni, hogy mindezt egy más művelt elme is el tudná mondani -, sajnálattal, mert más könyvet várunk Jászai asszonytól - olyat, amilyet csak ő írhat meg, amely rendkívüli olvasmány lehetne - örök emberi dokumentum: Mert valóban az életéről és a művészetéről szólna.

Beszél itt is róla - de hangfogón keresztül. Nem azt mondjuk, hogy nem őszinte - bizonyosan az. Amit itt-ott életéről és gyermekkori emlékeiről ír - az nagyon érdekes és megható. De mégsem az igazi.

Lehetetlen ugyanis, hogy egy olyan megszállt lélek, félelmetes szenvedély és erő - ősi tehetség, mely a maga életéből és élményeiből építi művészetét - mert minden igazi művész csak abból épít! - mondom, lehetetlen, hogy egy ilyen embernek ne volna más mondanivalója is saját magáról... A lélek mélyéig hatoló gyónásokra gondolok, a titkokra, melyek teljesen feltárják és megmagyarázzák a teremtő művészt, a pokolra és purgatóriumra, melyen minden kiváló ember keresztülmegy, a csodálatos villámlásokra élete egén, szóval emberi vallomásokra - mint amilyen Rousseau Confessionja, Flaubert levelei, Gaugain Noa-Noá-ja. Milyen érdekes volna, ha épp oly nagyszerű művész és rendkívüli ember, mint Jászai - mindezt megtudná egyszer írni. Mindjárt jobban megértenénk és megéreznénk az élettel korrespondeáló hatalmas művészetét.

Jászai elmondja egy helyütt könyvében, hogy egy kis leány egyszerű előadásából tanulta meg mint kell Petőfit szavalni. Ha egy rejtett levélből, egy őszinte naplóból - gondolataiból, mikor önmagával négyszemközt marad, ha egyszer megtanulná, mint írjon saját magáról - hatalmas és maradandó könyvvel ajándékozna meg bennünket.

A közönségnek persze így is nagyon érdekes lesz amit a rendkívüli művésznő leírt - de az ő művészete régóta túl van azon, ami a közönségnek való -, őt a nagy kultúrájú s finom érzésű emberek méltányolhatják igazán. És ezek számára volna érdemes egyszer valódi életrajzot írnia.

E könyvében - bármily közvetlen - mégis egy kicsit pidestálra áll. Vegyük ki nagyon érdekes Cleopátra tanulmányát, mely kitűnő kis essay, az alak tökéletes megértésével. Mily jól érti Shakespearet - nemcsak a szerepet, hanem művészete egész lényegét, még színpadtechnikáját is. Imponáló az a nyugtalan tudásvágy, ami e nagyszerű asszonyban lakik. S a szomjúsága a teljes kifejezés, a tökéletes színpadi játék s a becsületes siker után. Ebben egészen feloldódik. "Előadás után bezárulok és elsötétedem, mint egy kioltott lámpa" - mondja. Pedig szeretnők, ha egyszer kigyulladna s átvilágítaná gazdag s rendkívüli életét.