Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 23. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Máttis Teutsch János

Kígyózó, kék, zöld, narancs színfoltok szántják fel a vásznat, belé torkollnak más oldalról jövő színes pászmákba, széjjel válnak, összekanyarodnak, egy-egy erősebb, kövérebb színtócsán keresztülvergődve, elhalkulnak, vagy kicsattannak a kép síkján. Első pillanatra hajlandók vagyunk azt hinni, hogy szellemes, ornamentális vonaljáték tanúi vagyunk, de hosszabb szemlélődés után be kell hogy valljuk, ez a művészet nem tűri el, hogy meglevő képzeteink tömegéből valamely nevet, elnevezést, kategóriát kiválogatva, etikettel ellássuk.

Máttis Teutsch János egyre jobban távolodik a naturalizmustól, egyes képeiben a természeti elemeknek csupán a maradványait lelhetjük fel, maradványokat, melyek nem oldódtak fel a hosszú absztrahálás folyamán, mondhatnám, csökevényeket. Egy-egy fának, földsávnak, hegyoldalnak formája, színe, mint egy kanyargó színes szalag jelentkezik munkáin.

Ezzel a művészettel szemben természetesen ki kell hogy küszöböljük magunkból azokat a szempontokat, amelyekkel a naturalista művészet termékeit értékeljük. De a művész energiáját, akarásának feszítő, lendítő erejét e szempontoktól függetlenül is felmérhetjük. Felmerülhet az a kérdés vajon elég erősnek tartjuk-e Máttis Teutsch Jánost arra, hogy azt a programot, melyet munkáiban körvonalazott, keresztül tudja-e vinni? És ha az értékelés folyamán kételyeink merülnek fel törekvéseink életrevalóságát illetőleg, azok csupán a művész erejének, állhatatosságának kérdésénél merülhetnek fel. Ugyanis mintha kissé kiszámított és nem eléggé spontán lenne Máttis Teutsch közlési módja. A nagy festő forradalmárok nem fésülték oly tisztára azokat az alkotásaikat, melyekkel az előttük dolgozó nemzedékek dogmáit meghazudtolták. Azok robosztus, kemény személyiségek voltak, nem pedig nőiesen lágyak, mint ő. És nem lírát, hanem piktúrát csináltak.

Céltalan dolog lenne előre megjósolni e művész további útjának irányát, de félő, hogy az absztrahálás, ha az alapja ennyire spekulatív, vérszegény ornamentikára fogyasztja az élet buzgó nedvét. Máttis Teutsch Jánoson áll, hogy ezt az aggodalmat munkáival eloszlassa. Ha sikerül az, amire törekszik, fellépése esetleg a művészettörténelem új fejezetét is jelentheti.

Gergely Sándor három szoborral szerepel, Máttis Teutsch Jánosnak a Ma helységében rendezett kiállításán. Nagyobb márványa a művész lehiggulása, formaérzésének tisztulása szempontjából nagyon fontos. E szobor tökéletesen zárt tömb, a törzshöz tapadó végtagok, a nyakba süppedő fej mind ezt a zártságot hangsúlyozzák. Gergely Sándor meglepően sokat tanult és sokat haladt Egyik erőssége annak a fiatal szobrászgenerációnak, mely, reméljük, mihamar friss levegőt, pezsdülést hoz a tespedt magyar plasztikába.