Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 17. szám · / · Térey Sándor: Két Verlaine-vers

Térey Sándor: Két Verlaine-vers
1. Le piano qui baise...

A zongorán az alkony tüze lángol
csókokkal illetik keskeny kezek.
Csak annyi nesz, mint könnyű szárnycsapásból...
és szállnak halkan ódon zengzetek
oly benső-tiszták, kedves-csendesek,
szobájában, mely ittas illatától.

Mi ez a dal, hogy e szegény szivet
ugy elringatja egy pillanaton?
- Te messzi dal, mond, utamba ki vet?
Mi fájhat ugy egy árva dallamon,
mely nemsoká a megnyilt ablakon
meghalni le a kis kertbe siet?