Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 7. szám

Fenyő Miksa: A politika mögül
Diplomaták

Lichnowszky herceg emlékirataiban nem azok a faktumok a legérdekesebbek, melyeket a herceg a háború keletkezésének okairól elmond, hanem a portré, mely a feljegyzésekből erről a német diplomatáról - tegyük hozzá: “a diplomatáról" - kidomborodik. A háború okaival meglehetősen tisztában vagyunk mindannyian, akik az elmúlt negyedfél esztendő alatt beletekintettünk a vörös, sárga, kék, - fekete, fekete feketekönyvekbe, akiknek szemei előtt - mint gyermekkorom regényeiben szokott történni - a háború tüze régi, rejtett írású okmányokat revelált, összeesküvésekről, titkos törekvésekről, földalatti utakról. Összeesküvésekről, melyeket az egész világ szőtt az egész világ ellen (nincs tudós vagy politikus, vagy bűvész, aki e szálakat szétbogozza), titkos törekvésekről, melyekkel minden nemzet valami tradícióvá nemesített rablóálmot igyekezett megvalósítani. A háború okai nem olyan egyszerűek, hogy azt mondatnók: “a pánszláv törekvések", vagy “Anglia féltékenysége", vagy “Elszász-Lotharingia", vagy “helyet a napon", de nem is olyan komplikáltak, hogy a háború előtt való egész nevelésünkben, históriai gondolkozásunkban, világfelfogásunkban ne tudnók megtalálni megdönthetetlen magyarázatát... a hadikészültségnek és fegyvereknek olyan tökéletesedéséig, hogy ezeknek maguktól, minden isteni csoda nélkül is el kellett sülniük. Erről még sokat beszélünk majd a háború után (úgy gondolom egyébről sem szabad beszélnünk), most pedig Lichnowszky herceg írásának egy másik érdekességéről, magáról a hercegről, a német diplomatáról, a diplomatáról akarnék néhány megjegyzést ideírni. Az első pillanatra komikusnak látszik, de valójában mélyen megdöbbentő Lichnowszky hercegnek az az állítása, hogy a háború előidézésében kiváló része volt annak a féltékenységnek, mellyel a német kancellári hivatal a herceg működését, növekvő sikereit Angliába nézte. Nem akarták, hogy neki igaza legyen, tehát a német külpolitikát olyan útra terelték, mely a háborúba vitt. Megdöbbentő állítás. Bizonyos, hogy nem így volt, bizonyos, hogy Lichnowszky herceg, miként a világ dolgait, a saját dolgait is hamisan ítélte meg, de hogy ez megtörténhetett, hogy a nagy Németország diplomáciai képviselője Nagy-Britanniában feltehette, hogy ilyen motívumok alapján teszi kockára Németország világtörténelmi pozícióját, (“ha Lichnowszky orra hosszabb lett volna...", miként Pascal mondaná) és hogy eszerint igazította a maga törekvéseit, ez olyan vád a diplomácia ellen, melynek súlya alatt titkos és nem titkos diplomáciának össze kell roppannia. Mert hiszen kétségtelen, ha Lichnowszky nem is volt a legkörültekintőbb, a legravaszabb, pláne a legokosabb diplomata, mégis típusa volt a l'art pour l'art-os diplomatának, akinek számára külügyi megbízatás játékos tevékenység volt, sakkfigurák izgató ide-oda tolása, ügyeskedés egyéni összeköttetések révén ellesett titkokkal, fondorlatos tervekkel... sablon egy Sardou-drámában. Ilyen volt Lichnowszky és ilyen volt a többi úr is (nekem az összes diplomáciai akták közül csupán Macchio becsületes, okos levelei tetszettek) s hogy az ilyen mentalitás, az ilyen törekvések mellett el kellett jutni a háborúhoz (amihez a régi világból még vagy száz út vezetett), az előttem kétségtelen. “A háború a külpolitika folytatása más eszközökkel" mondotta Clausewitz (vagy Bernhardi?)... ilyen külügyi képviselet mellett persze a külpolitika volt a háború folytatása és örök mozgatója. Helytelen volna azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy elég ha a diplomácia monopóliumát kiragadjuk az arisztokrácia kezéből és minden másként lesz. (Lammasch tanár diplomáciai kísérletei bizonyítják, hogy maga az a körülmény, hogy valaki a polgárság sorából nőtt ki, még nem éppen garanciája az okos, üdvös törekvéseknek.) Nemzetközi megállapodásokkal kell megszüntetni ezt az intézményt és helyébe a gazdasági informálódás fontos hivatását betöltő szervezeteket létesíteni. Kevesebb lesz a nemzetek között a félreértés, ha nem lesznek emberek, kiknek existenciája és érvényesülése e félreértések keverésétől vagy eloszlatásától függ.