Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 13. szám · / · Gellért Oszkár: Észrevételek

Gellért Oszkár: Észrevételek
Czernin és a nemzetek önrendelkezési joga

Néhány kapóra jött interpelláció alkalmából az osztrák képviselőházban az új miniszterelnök útján Czernin kinyilatkoztatta, hogy tévedés volt azt hinni, mintha mi a tartós béke alapjául a nemzetek önrendelkezési jogát is elismernők. A megokolás tisztára közjogi: az 1867-i osztrák alaptörvény a császárnak tartotta fenn a béke megkötését s az osztrák népek érdekeinek és szükségleteinek megvédését a döntő pillanatban.

Kifelé és pillanatnyilag ez az új deklaráció bizonyára ridegen és visszásan fog hatni. Ausztria-Magyarország külügyi kormánya nem ismeri el a nemzetek önrendelkezési jogát a békekötés körül! Mi késztethette külügyi kormányunkat ily nyilatkozatra az orosz-amerikai békeformulával szemben, mikor most már Wilson is elsősorban a Hohenzollernek s nem a Habsburgok ellen játsza ki a nemzetek önrendelkezési jogát s mikor arra, hogy a forradalmi orosz kormány sem identifikálja a trónfosztással ezt az önrendelkezési jogot, csak a közelmúlt eseményei nyújtanak rikító példát: a forradalmi Oroszország kormánya szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy a szövetségesek görögországi akciójával nem szolidáris, a görög nemzet önrendelkezési jogának tiszteletben tartásával nem tartja megférhetőnek Konstantin elkergetését.

Mi késztethette tehát Czernint arra, hogy külpolitikai kényszer nélkül mégis megtétesse az új deklarációt? Az orosz békeformulára, mely annexió- és hadisarcmentes békét hirdetett a nemzetek önrendelkezési joga alapján, már több ízben nyilatkozott a monarchia külügyi kormánya. De csak a mit és nem a hogyan kérdésében. Annexió- és hadisarc-mentes békét akarunk mi is; de ha a nemzetek önrendelkezési joga azt jelentené, hogy a Habsburg-uralom alatt élő nemzetek uralkodójuk feje fölött rendelkezzenek jövendő sorsukról, akkor Czernin most azt feleli, hogy így már nem alkuszunk.

Kik provokálták ezt a feleletet? A Fremdenblatt szerint azok, akik a Wilson-Lvov-formulát entente-oldalon teljesen kiforgatták eredeti értelméből, akik Ausztria és Magyarország nemzetiségeinek azt a jogot szeretnék adni, hogy maguk döntsenek arról, mely államhoz akarnak tartozni. A nemzetek ilyképpen értelmezett önrendelkezési joga az, amit a külügyi kormány sohasem ismert el és nem is fog elismerni. Az osztrák miniszterelnök szavai azonban nem irányultak saját népeink jogai ellen, hogy részt vegyenek a béke megalkotásában és belső állami rendünk felépítésében. A külügyi kormánytól távol áll, hogy Ausztria és Magyarország népeinek a békeprobléma területén való törvényes nézetnyilvánítása elé akadályt gördítsen. Így a Fremdenblatt.

Kétségtelen azonban, hogy a deklarációt az osztrák szociáldemokrácia szláv frakcióinak stockholmi szereplése és az osztrák képviselőház szláv pártjainak Reichsratbeli szereplése tette időszerűvé. Akik a monarchia jövendő berendezkedéséről a holland-skandináv konferencián és az osztrák képviselőház ülésein már leadták véleményüket, azok számára s az ő szavaikra figyelők s esetleg építők számára egyaránt meg kellett mondani, hogy a békefeltételek megállapítása Ausztriában kívül esik a nemzetek önrendelkezési jogkörén, eo ipso a nemzetközi szociáldemokraták jogkörén. Ez Ausztriában szuverén uralkodói jog.

Magyarországon azonban más az alkotmányjogi helyzet. Forma szerint a magyar király békekötési jogát elsősorban alkotmányeskü köti. Az ország területét, belső jogviszonyait, pénzbeli megterhelését érintő békeszerződés csak akkor válik a nemzetre is kötelezővé, ha a békeszerződés törvénybe iktattatik. Szövetségek és nemzetközi szerződések kötésének joga már a király korlátlan felségjogai közé tartozik Magyarországon is, a titkos diplomácia ezt a végrehajtó-hatalmi jogkört már elvonta a nemzet ellenőrzése alól, éppúgy, mint a hadviselési mód átalakulása elavulttá tette azokat a 17-ik század eleji magyar törvényeket is, melyek kikötötték, hogy a király az ország tudta és beleegyezése nélkül háborút sem indíthat. Magára a békekötésre nézve azonban a magyar közjogi helyzet kétségkívül az, hogy e téren végsősorban a nemzet önrendelkezik. Ami még mindig nem változtat azon, hogy a békeszerzés módja Magyarországon is autokratikus jellegű: bevégzett tényeket iktathat törvénybe.

De más a közjog és más a politika. Más lapra tartozik, hogy azok, akik a béke megkötésére illetékesek, nem fogják-e nemzeteik és a nemzeteikkel ellenséges lábon álló nemzetek nyomása alatt a jövendő tartós béke biztosítékát abban is keresni, hogy a hadüzenés, szerződés- és békekötés módját is demokratizálják. S más lapra tartozik, hogy a békekötés ez idő szerinti szuverén tényezői nem látják-e az időt máris elérkezettnek arra, hogy a nemzetek önrendelkezési jogához vezető úton egy-egy lépést előre tegyenek az orosz-amerikai demokrácia kikötései felé. Hiszen ahogy Andrássy mondta a magyar választójog kiterjesztésének elvitázhatatlan kényszerűségéről: «Különösen az kényszerít minket erre, hogy Amerika és az új, demokratikus, forradalmi Oroszország, egymással összefogva demokratikus hadjáratot folytat a központi államok ellen.»

A magyar választójog reformjának még a háború alatt való keresztülvitele elsősorban szintén a külpolitikai szükségesség belátásából származik. S a király személyének e problémába való bevonása annál kevésbé lehet aggályos, mert ha a békekötés királyi jog, a nemzet érdekeit szolgáló minél kedvezőbb békekötés pedig királyi kötelesség: akkor politikai ésszerűség annak a királyi kívánságnak teljesítése, amely az ő hite szerint is megkönnyíti számára a jó békekötés feladatát.

Az osztrák miniszterelnök útján Czernin kinyilatkoztatja, hogy az osztrák alkotmány az uralkodó számára tartotta fenn, hogy a békekötésre megérett döntő pillanatban népei érdekeiről gondoskodjék. Az uralkodó azonban még a döntő pillanat elérkezte előtt megteheti - s megteheti épp azért, hogy ezzel a döntő pillanat elkövetkeztét siettesse -, hogy ellenségeink kezéből kiüti azt az ütőkártyát, mely népei önrendelkezési jogát kéri tőle számon. A választójog demokratizálása Poroszországban és Magyarországon, a német birodalmi alkotmány parlamentizálása, az osztrák tartományok autonómiájának kiépítése: tulajdonképpen már megannyi engedmény az orosz-amerikai békeformula előtt, megannyi demokratikus reform a nemzetek önrendelkezési joga felé. Egyelőre még csak belpolitikai téren; de a belpolitikai reformok alapot nyújtanak a további fejlődésre, mikor a nemzetek önrendelkezési joga már külpolitikai téren is érvényesülhet. Csakhogy akkor egy mértékkel mérve mindenütt, tehát Angliában és Franciaországban is; ahol minden demokratikus jelszó ellenére a nemzetek önrendelkezési joga titkos szerződéskötések alkalmával éppoly kevéssé érvényesült eddig, mint a központi hatalmak államaiban.