Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 2. szám · / · Benedek Károly: Olaszország, az entente és a béke

Benedek Károly: Olaszország, az entente és a béke
Háborús politika az entente-államokban.

A magyar közönség, úgy vélem, az utóbbi hetek eseményeiből megérezte már, hogy a béketörekvések igazi akadálya Olaszországban nem kereshető. Habár az entente vezérei minden alkalommal büszkén csillogtatják a londoni traktátust és sosem mulasztják el hangsúlyozni, hogy micsoda nagy egyetértés dúl a hadviselő szövetségesek között úgy a háború, mint a béke kérdéseiben: mindenki tudja, hogy az egyes entente-államok hadicéljai erősen divergálnak s ezzel kapcsolatosan a békével szemben elfoglalt álláspontjuk sem lehet azonos. Hogy a béke legerősebb ellenzője az orosz kormány, azt az utóbbi hetek eseményei tisztán mutatták.

Oroszországban a háború, mint a kultúra bizonyos fejlődési fokán álló nemzeteknél általában - nem egy tekintetben valósággal államfenntartó elem. A történelem legfelületesebb szemlélésénél is okvetlenül szembetűnik, hogy másfél évszázad óta az orosz birodalomnak minden tíz esztendőben volt egy háborúja. És ha nem lenne rá alkalom, a háborút az orosznak magának kellene megalkotnia, hogy minden tíz esztendőben ráeressze valami idegen területre forrongó népelemeit és szervezkedési képtelenségét a pillanatnyi hadifegyelemmel erősítse. Ez így volt eddig és így leszen ezentúl is, hacsak egész Oroszország gyökeresen meg nem változik, ami csak lassú fejlődés eredménye lehet. Ennek a fejlődésnek egyik legfontosabb feltétele a kereskedelmi utak birtokba vétele akár Ázsián át vagy a sokkal közelebb fekvő és begyökerezettebb elv szerint: a Középtengeri átjáró birtokbavételével.

Itt pedig német és orosz érdekek oly merev ellentétben állanak, hogy a háború folytatása valójában kilencven percentjében ennek az érdekellentétnek tudható be.

A mai helyzetben az orosz kormánynak nem érdeke a békekötés, mely - bármily korlátolt mértékben - Oroszországban is a hadviselő, illetve háborút indított kormány felelősségre vonását eredményezné. Az orosz kormány egy most kötendő béke után üres kézzel, sőt érzékeny vereségek bevallásával kell hogy népe elé kiálljon. Az angol és japán szövetség elzárta a birodalom elől az ázsiai terjeszkedhetést a szabad tenger felé, míg a németek hatalmas és egy most megkötendő békével mindörökre szankcionálható balkáni hódításai s megnövekedett befolyási szférájuk a Bagdad-vasút mentében, az orosz birodalom minden középtengeri aspirációi elé százados vétót emel. Nem szólva a lengyel kérdésről és más a békét erősen nehezítő belpolitikai indokokról: ez egyetlen motívum is szükségessé teszi, hogy az orosz kormány ameddig csak lehet, erőszakolja tovább a háborút.

És ezt teheti is. Emberveszteségei ijesztők, de a birodalom mesés méretei mellett csakoly kevéssé elhatározók, mint a területi veszteségek vagy a munícióhiány, melyen minden nyár segít ideiglenesen. Az ipari krízis Oroszországban inkább transzportkrízisben áll - és mondom, még ha súlyosabbak volnának is az állapotok, az orosz kormánynak érdeke, hogy a németek keleti szupremáciáját csak döntő vereség után ismerje be.

Oroszország mellett a francia köztársaság a béketörekvések legnagyobb ellenzője. Franciaországban sokkalta súlyosabbak a viszonyok; a köztársaság már csak a legnagyobb nehézségek között erőszakolhatja ideig-óráig a háborút. Hogy azt mégis megteszi, annak oka éppen a kritikus helyzet - mely azonban döntő vereségig a tömeg szemében nem reménytelen. Ily szembetűnő vereség nélkül a sajtó és politikai propagandával elvakított tömeg sohsem láthatja be, hogy vezérei miért bocsátkoznának alkuba az oly hevesen gyűlölt ellenféllel, míg az ország leggazdagabb része idegen hadak foglalását nyögi. A stratégiai helyzet Franciaországra nézve másfél év óta változatlanul kedvezőtlen, de a háború tovább folytatói kezében éppen e stabilitás a legjobb fegyver. Ez évekig tartott hiábavaló és látszólag semmire sem vivő vergődés után egy békekormány okvetlenül a hazaárulás vádja alá kerülne és ily béke a revanseszmét nem temetné el semmi körülmények között.

Másképpen áll a dolog Britanniában. Ott a pénzügyi és gazdasági krízisen kívül - mely a nagy tömegek létét közvetlenül nem fenyegeti - a háború nem okozott oly durván szembetűnő veszteségeket, melyek egy megkötendő béke ellen hangolhatnák a kormányt vagy a közvéleményt. Angol területen nem áll ellenség, a domíniumok léte tovább is biztosítva áll; viszont angol hadsereg táborozik a francia parton, a görög szigeteken, Törökország hatalmas területein és a német gyarmatok becses zálogok egy esetleges béketárgyaláskor az angolok kezén, Angliának nem kell félnie attól, hogy ha most békét köt, e béke kedvezőtlen feltételeket róhatna rá, vagy éppen a legyőzött Anglia békéje lenne. És ha a brit kormány mégis folytatni akarja a háborút, ebben kizárólag elvi és diplomáciai tekintetek vezérlik.