Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 2. szám
A verőfényen itt ma
Borzalom szállt sikítva,
Most kél a hold
A csúcsok violán ködlenek át
Zöld égen ing fekete bogas ág.
A verőfényen itt ma
Izre fröccsent a szikla.
Most kél a hold
Mélán zengnek a sáros, véres, átkos
Árkok kövein a csákánycsapások.
Pokolfüst gonosz piszka
Bolygott a fényen itt ma.
Most kél a hold
A völgyön át bohóka szellő repdes
Illata téged hoz eszembe kedves.
Halál józan lármája
Harsogott itten máma.
Most kél a hold
Halálnál mintha babonábbat súgna
De nem értettem... s ő nem súgja újra.
Ne töprengj szivem rajta!
Álmodd: mily puha ajka...
Most kél a hold
Álmodd: idejött s tán mögötted nevet
Hogy incselgőn befogja szemedet.