Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 18. szám · / · Havas Gyula: A három Herta

Havas Gyula: A három Herta
I.

Herta, a filián származású botanikus, annak a napnak az estéjén, amelyen kitört a háború, nagyon nyugtalan volt. Bár ez alig látszott meg rajta. Éjfélig a kávéházban ült barátai között és szótlan maradt, míg a többiek mohó hevülettel vitatták a háború eshetőségeit. De szótlansága senkinek se tűnt fel, mert mindig ilyen szokott lenni. Jó arccal lenyelt néhány tréfás vagy kissé gúnyos megjegyzést, mely filián voltára vonatkozott, kedvesen mosolygott és szokása szerint mindenkitől nagyon udvariasan elköszönve távozott.

Sokáig sétált a fasorban, a villák között, amelyek elhagyottan és hallgatagon bújtak meg a lombokban. Nagyon fájt a szíve és mélyeket sóhajtott. Szelíd ember volt, csendes és nyugodt életű, nem igen haragudott senkire. Most úgy érezte, egyszerre megváltozott egész élete, megfordult körülötte minden és idegen, fájó érzésekkel csavargott az utcákon, miközben minduntalan kurjongató, lármás csoportok jöttek vele szembe. Herta doktor hazájára gondolt, melyet körülbelül húsz éve hagyott el, gyermekkorára, a szép filián városokra, a régi lányokra és zavaros gondolatok közben ért ki a Szent Oroszlán-térre.

Az idetorkolló körút homályából ekkor száz és száz fáklya bizonytalan lobogása közeledett imbolygó, fantasztikus játékkal és egyre erősödő moraj zúgott zavarosan. A menet csakhamar elárasztotta a teret, a fények hirtelen elszéledtek, távolodtak egymástól, amint a tömeg zsúfoltsága engedett s úgy tetszett, hogy egy árnyalattal elsötétedik.

A menet elején rézkürtök sárga villanása lendült fel és a katonazene harsány himnuszba kezdett. De a hetyke és hatalmaskodó hangoknak e csaknem komikus orgiáját is túlüvöltötte a megvadult emberek tombolása:

- Éljen a háború!

- Le Filiániával!

- Éljen a szabad és erős Orlánia!

- Vesszenek a filiánok!

Herta doktor félénk ámulatban állt a sarkon és semmit sem értett az egészből. Olvasta ugyan az utóbbi hetekben az újságokban, hogy a két szomszéd állam között egyre élesednek az ellentétek, de mihelyt letette az újságot, mindjárt el is felejtette ezt, mert az ellentéteknek semmi nyomát sem látta az emberek között. Ezek nyugodtan éltek, kereskedtek és dolgoztak, henyéltek és szeretkeztek, csalták egymást és imádkoztak a legnagyobb békességben.

Sokáig nézett a távolodó tömeg után, azután hazament és azon az éjszakán nem aludt semmit, le sem feküdt. Másnap reggel hosszan megcsókolta hat éves fiát, Györgyöt, felkereste a temetőben felesége sírját és még aznap viszontagságos és bizonytalan utakon Filiániába utazott, ahol ugyanazokat a dolgokat látta, mint Orlániában és ugyanazokat hallotta, csak fordított összetételben.

Ősei városában családja régi barátai és ellenségei szinte őrjöngő örömmel fogadták. Pár nap alatt újra otthonos lett a filián életben s a furcsa körülmények és a rendkívüli hangulat hatása alatt régi, diákkori lázakat érzett fellobogni lelkében. Így történt, hogy az öntudatlan és vak lendület szuggesztív mámorában önként jelentkezett a filián hadseregbe, annál is inkább, mert barátai biztosították, hogy az ő helyzetében másképpen cselekedni a legnagyobb erkölcstelenség volna.