Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 10. szám · / · FIGYELŐ

ADY ENDRE: A FÖLTÁMADT JÓKAI

Most olvasni Jókait, minden könyvét kilencedszer, tizedszer, ennél több és gyönyörűségesebb kuriózum kevés van. Most látjuk csak, hogy milyen naiv a vátes s a naiv költő mégis hányszor és sokszor lát jobban a komoly írástudóknál. Ha a nagy francia forradalomról s az első Napóleonról s koráról ír, vad-romantikus, de látó és biztos, különb az öreg Dumasnál. A mi szabadságharcunkról írott történetei pedig már majdnem együgyűek, az újságíróé, a politikusé, a pénz-gondokkal sújtott emberé. Az orosz viszonyokat jobban ismeri, mint a magyarokat s a krími hadjáratot tisztábban tudja és meri látni, mint Bosznia okkupációját. III. Napóleon udvara is ismerős neki, a francia-porosz háború mivoltát jól sejti, de a Jövő század regényének megálmodója alapjában századrészét se álmodta meg a ma történőknek. Húszezer maradt a véres csatatéren - mondja - s mikor leírja a Mahatius-ágyút, elárulja, hogy ennél szörnyűbbet már nem találhat ki az ember öldöklő szelleme. Sokat tanulhat s okulhat az ember Jókaiból s én még csak egyet ajánlok figyelembe, azokat a könyveket, melyekben Nagy Frigyesről s koráról írt. Olyan bizonytalan a Jövő, hogy ezennel reakciósan a Múlthoz utasítom a látni kívánókat.