Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 9. szám · / · Figyelő

Barta Lajos: Hősök galériája

Ez a hősök galériája! Semmi nagysejtelműség a rendezésben, sehol a fanteón zengő vonalai és épülettömegei, sehol a kiválasztottan szép természeti hely, hogy az elmúlt életek gondolati tartalmának sugárzó kegyhelyét a porból az eszméhez hangolja át... Négyszögletű papiroson, négyszögletű barna foltok: onnan néznek a halottak még életükben készült fényképeikről reánk...

Ez a hősök galériája! Ó demokrata dicsőségcsarnok!... Künn zúg az utca, futnak, kiáltoznak az újságárusok:

- Legújabb szám! Húsz fillér!

Rohannak hónuk alatt az egymásba nyalábolt fanteónokkal!

... És már a kávéházak asztalára kerültek, a villamosokon, a kocsikon, a vonatokon utaznak tovább a valhallák... A képes lapok belső födelén, ott találni a hősök arcképcsarnokát:

"... Elesett szeretett hazánkért Valjevónál, 32 éves korában"...

"... Meghalt Uzsoknál kapott sebében, 28 éves korában"...

"... Meghalt Wisnicnél szerzett betegségében, 36 éves korában"...

A képes lapok belső borítéklapjain haláluk sötét és kietlen magaslatáról egyszerűen és természetesen tekintenek le ránk...

Ez a hősök galériája! Ez a nagy nemzeti cinterem, hol kitakart arccal sorban feküsznek halottaink!

- Roskadj le lélek! - a fájdalom vasvesszejével csapunk le rá - Lélek! Ez a Háború! Érezd a háborút és tépd magad össze lélek! Fogadd magadba ezt a tudatot! És tudat! Ágyazd be minden atomodba: ez a Háború! Látni akarunk, valónk szervesült része gyanánt akarunk érezni és szenvedni tőled: Háború!...

De a tudat kitaszítja magából, az emlékezet kiveti, az idegzet az ellentétek távolába löki magát belőle... nem tudunk hinni benne! A Háború nincs is talán?... Kis barna képek e papiros fanteon falán: periszkópok vagytok! A csataterek utálatos borzalma, a megfoghatatlan, absztrakt valójú népgyilkos tömeghalál, bennetek türelmes portrékban jelenteti meg magát...

Ez a hősök galériája! Ez itt túl a Dunáról ment el, ez erdélyi volt, a Tisza mentéről távozott a halálba ez, emez a Kárpátok alján született!... Apák, anyák, nemzedékek vére, kedve, lelke, faji és családi örökség; Magyarország földje, vize, napja, levegője, kultúrája, tradíciója és élő erői; mindaz, ami egy népből helyek, idők, körülmények, az emberanyag természete szerint az egyének millió változatát formálja, felénk tekint e szemekből, e vonásokból, e tartásokból... ezek az arcképek még mind az élet időszakából valók! Ezek a szemek nevetnek, vagy mélabúban úsznak, merengenek, vagy szikrázva néznek, de az életet lövellik magukból... Ezek az erősek tenni, ezek a mélák lírájukba elmerülni, ezek a vidámak nevetni, ezek az egykedvűek a lét árján csendesen úszni, ezek a meghatározhatatlanok a maguk külön útján az élet végtelen változatait akarják űzni... Hiába áll írva: "Elesett Lublin alatt 30 éves korában!" ...Az a lehelet, amely ez arcokról felénk fú, a cselekvés szele... Hiába áll írva: "... Meghalt Predborznál kapott sebében. 34 éves korában!"... e kriptákból a magyar élet elviselhetetlenül dús és hatalmas koncertje zeng felénk...

Ez a hősök galériája!... Gondolataink szeretik egyazon stílusban kiépíteni magunk; érzéseink szertelen hangulatokkal és megrázkódásokkal akarnánk teletölteni iszonyatokba görnyedt napjainkat! Kolosszális jeleket és szimbólumokat hajszol lelkünk, hogy érinteni tudja végzetünk határait és egymásba tudja kapcsolni távlatait...

És jössz egyszerű és udvarias vállalati eszme, aki kedvesen eleget teszel gyászbaborult olvasóid kívánságainak. Ahogyan fájdalmunk sötét baldachinját teleaggattad az elesettek, a hideg és már elföldelt halottak életbeli arcképeivel, milyen egyszerűen együvé markoltad a két végtelent: az életet és a halált! Milyen természetessé tetted ezt az erőszakot, együvé nyűgözve azt, aminek ellentmondásaiba csak kínosan vergődve idomul szemlélődő lelkünk és egyik legnagyobb revelációnkat adtad...

Ez a hősök galériája! Minden más fanteonok a halál maszkjának tárházai. E valhallákból: a tettek, az akaratok, az energiák, a vágyak, a temperamentumok csapnak ki ránk! És ifjúság! Csupa ragyogó és nagyszerű ifjúság harsogja onnan tavaszi viharát felénk... De:

"... Elesett szeretett hazánkért Sabácnál, 24 éves korában..."

"... Meghalt Turkánál kapott sebében, 36 éves korában..."

"... Meghalt a Biala alatt szerzett betegségében, 28 éves korában..."

Mindez csupa halál! Halál! Halál!... Halál!...