Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 8. szám · / · Figyelő

Lengyel Menyhért: Norman Angell: Rossz üzlet a háború
Népszava kiadása. Ára 1 korona 60 fillér

Mostanában egy felsőbbséges, okos, tehetséges emberrel társalgok, jobban mondva: hallgatom, amint beszél, úgy hallgatom, mint egy gyerek a felnőtt embert. Mert azt kell mondani, gyerekes volt a végtelen kétségbeesés, a dühnek azok a rohamai, melyek időnként a háborúval szemben elfogtak - primitív volt, hogy a népek már javában benne voltak az öldöklésben - és én még mindig nem tudtam elképzelni, hogy lehetséges a háború. Gyerekesség volt ennyire nem ismerni a világot s ennyire bámulni az embereken, s úgy csalódni bennük mint egy csupa jó erkölcsre oktatott fiú csalódhatik, mikor rájön, hogy a tanításokat csak ő tartotta be, de a felnőttek, köztük a saját édesapja - állandóan csalnak s kijátsszák a szent törvényeket. És amennyire nem volt helyén az ezen való teljes kétségbeesés és lázadás - épp úgy hibás a másik véglet, mely azt mondatja az emberrel: bánom is én, csináljanak, amit akarnak, megérdemlik a sorsukat mert olyan ostobák, hogy nem érdemes velük törődni. A lenézésbe és közönybe való ilyen egyszerű menekülés sem az igazi. Az emberies és okos állásponthoz körülbelül az az úr jár legközelebb, akiről beszélni akarok s aki azt mondja: Borzasztó veszedelembe vagyunk, ostobaságaink, nevelésünk, berendezkedésünk rettenetes bajt zúdítottak a nyakunkba. Vizsgáljuk meg, mi volt a hiba, próbáljunk tapasztalni tudni, nézzük meg már egyszer jól és egészen elfogulatlanul, hogy mi az a háború, mik az okai, a következményei, teljesen reménytelen-e az állapot, vagy lehet-e segíteni. A világot enyhén szólva - kitörte a nyavalya, de azért nem kell megijedni, rájött már ez a betegség máskor is - de nem volt ránézve halálos, tovább bírt élni, fejlődni. Igaz, hogy a mostani rohama a legerősebb, de éppen azért kell most, a betegség kulminálásában, megvizsgálni - fizikai vagy pszichikai okok idézik-e elő a betegségét. Minden gyógyításban annyira előrehaladtunk - s általában a világ az utolsó háromszáz év óta annyival többet fejlődött mint háromezer év óta, hogy talán remélni lehet egy igen veszedelmes, krónikus, világpusztító betegségnek a felismerését. A felismerés pedig már fél gyógyítás.

Így beszél, ez a komoly, okos, felnőtt, aki pedig egy nemzetségből való mely általában és nagy többségében stupid - de ha eszes, akkor olyan világosan, emberiesen, egyszerűen és tévedhetetlenül okos, mint semmi más fajtája a világnak. Imádom az angolt, ha okos, mert amit a józan eszével felismer, azt nem mártja meg egy általános szószban, nem kapcsolja rögtön a világrendhez, nem tér el a dologtól, képes egészen elfogulatlanul vizsgálódni, nem csinál ragyogó elméleteket s nem dobja fel a tárgyát metafizikai magasságokba, hanem egyszerűen előadja, amit igazságnak felismert.

Így adja elő, ilyen egyszerűen, emberségesen és józanon Norman Angell az ő igazságait a háborúkról. A háborúk kérdésének ezer szempontja van, lehetnek mellette vagy ellene vélemények és meggyőződések, elméletek és ítéletek, de a józan ész szempontjából - és Norman Angell innen nézi a háborút - nem lehet már következtetésekre jutni, mint ez a kitűnő angol. Egy pillanatig most abban a kísértésben voltunk, hogy elmondjuk, mi van a könyvben s lejegyezzük főbb igazságait - de az egész könyvet idézni kellene. Soha jobb lélekkel könyvet nem ajánlhatunk olvasónak, mint ezt a munkát. A legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy egyszerű igazságait mindenki magáévá tegye -talán nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy mint élesztő, erjesztő, gondolatkeltő s elhatározásokra indító munka nagy hivatást tölt be ez a könyv az emberiség felvilágosítása érdekében.

Azzal ugyanis legyünk tisztában, hogy a háború nagy kérdésétől többé nem szabadulhatunk - a következő évtizedek e kérdés eldöntésének lesznek szentelve. És amint kivétel nélkül mindenkit személyében érint a háború, úgy kell személyesen résztvennie majd annak az elintézésében, hogy az emberiség továbbra is azon az úton haladjon-e, mely biztos katasztrófákhoz vezet, vagy elővegye a jobbik eszét s próbáljon változtatni sorsán. Felismerhette mindenki, hogy e dologban közöny vagy felületesség mennyire nem helyénvaló s milyen irtózatosan megbosszulja magát. A Norman Angell könyve sokkal több mint elmélkedések gyűjteménye - energiák nyugszanak benne, melyeknek a világ felszabadításában még nagy szerepük lesz. Norman Angell nemzetgazdasági s pszichológiai magyarázatokkal szolgált nekünk s annyira józan, mintha el akarná hárítani magától a látszatát is annak, hogy művész és kitűnő író - ha azonban figyelembe vesszük, hogy könyvét két évvel a nagy háború kitörése előtt írta, ezzel olyan kísérteties előérzésről tesz tanúságot, ami menten elárulja a rendkívüli tehetségű embert. Csodálatos elgondolni, hogy ő már évekkel ezelőtt ott tartott, amihez mi csak sötét hónapok borzasztó tanulságai után jutottunk el.