Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 6. szám · / · Figyelő

Elek Artúr: Brocky Károly vázlatai
(A Szépművészeti Múzeum kiállítása)

Brocky Károly oeuvre-jét még túlontúl kevéssé ismerjük. Ami festett munkája az 1896-i kiállítás óta hazakerült, csak elenyésző része a termékeny művész munkásságának. Nyári Sándor is, ki angolországi útjain legtöbbet látott Brocky műveiből, mindent összevéve csak igen csekély hányadát látta annak, amit Brocky nem hosszú életében (negyvennyolc éves korában halt meg), de szakadatlan munkával és többnyire lázas hévvel alkotott. Egykorú angol kiállítási katalógusok, árverési lajstromok, levelek és egyéb följegyzések adatainak segítségével maga Nyári is jóval nagyobb mennyiségét tudta kimutatni Brocky munkáinak, mint amennyit felkutatnia sikerült. És bizonyos, hogy sok munkájának irodalmi nyomát még csak a jövő kutatásai fedezik majd föl.

Hogy milyen nagy terjedelmű lehet Brocky festett oeuvre-je, arról némi fogalmat ád a Wilkinson-hagyatékból szerencsésen (Hatvany Ferenc báró jóvoltából) hazakerült vázlatgyűjteménye is. A vázlatok túlnyomó részt kompozíció-tanulmányok, nem természet-stúdiumok. Norman Wilkinson-nek, Brocky angol barátjának följegyzéseiből tudjuk, hogyan született Brocky vázlatainak legtekintélyesebb része, a hevenyészett tollrajzok sorozata. Emlékezetből idézte papirosra a művész a napközben látott alakokat és mozdulataikat. Ezek a vázlatai, többnyire kontúr-rajzok: finom hajszálvonalakkal keresgélte rajtuk a kontúrokat. Ritkábban gyönge árnyékolással jelezte a főbb formákat. Feltűnő mód csak a mozdulatok érdekelték rajtok Brockyt. Egy-egy alakot a legkülönbözőbb helyzetekbe fordítva kapott le papirosára. A 15. számú keret rajzai például egyazon női mellképet minden lehetséges helyzetben elképzelve mutatnak. Semmi sem vall ezeken a vázlatokon arra, hogy a természettel való közvetlen érintkezés útján támadtak volna. Bízvást elhihetjük Wilkinson-nek, hogy teljesen az emlékezet segítségével készültek. A modell egyéni sajátságait hiába keressük rajtok. A fejek kifejezéstelen jelzések, az arcok is - rajtok a szemet egyszerű fekete pont jelenti.

A gyűjtemény vízfestményei is részint kompozíció-elemek, részint kész kompozíciók. A 20. számú virágot tartó nő képe mintha a modern képtár egyik igen hasonló kompozíciójú Brocky-festményhez készült volna tanulmánynak. Más akvarelljein, például a 28/a. és 28/b. számún a térmegoldás módjait próbálja, alighanem valamelyik készülő arcképe számára. Nem egy ilyen tanulmányán határozottam megismerszik, hogy eljövendő képeihez gondolta el őket. Az emberben önkéntelenül megszólal a kérdés: hová lettek a kész festmények, amihez ezek a vázlatok tanulmányul készültek? Bizonyára nem minden motívumukból lett kész kép, de valószínű, hogy sok jegyzetét nem a puszta följegyzés kedvéért vetette papirosra Brocky. A jövő Brocky-kutatóira vár a föladat, hogy megfeleljenek erre a kérdésre. Az apró vázlatoknak kitűnő hasznát vehetik majd akkor: hisz nem egyjük valóságos kinematogrammja a művész agymunkájának. Képzelete működésének csaknem minden fázisát megrögzítik.

Ha a történeti vonatkozásoktól eltekintünk, a vízfestmény-vázlatok sorozata a legérdekesebb része a Wilkinson-gyűjteménynek. Úgyszólva tudatmögötti nyilvánulásai Brocky művészi tehetségének, amelyet általok önkéntelensége állapotában ismerünk meg olyannak, amilyen a rögtönzés óráiban volt. Jóval vonzóbb kis alkotások, mint Brocky befejezett és kész munkáinak legtöbbje, melyekről a művész aggodalmasan törülte le az ihlet és a temperamentum minden nyomát. A vízfestékkel Brocky úgy tudott bánni, mint ennek a technikának legnagyobb mesterei. Teljesen ismerte anyagát és minden hatását. A legnagyobb könnyedséggel csurgatta el színfoltjait, rajzra látszólag nem is törekedett velök; az egymásba folyt színfoltok szinte maguktól adják ki a rajzot. (Például a 21/b. számú akvarellben.) Tisztára az impresszionisták festési módja ez, csakhogy persze emlékezetből festés; és nem naturalista színlátású festés. Ellenkezőleg, ami színeit illeti, Brocky ezeken a vázlatain is a biedermeier-kor művésze, az édes harmóniák, a valószerűtlen színkombinációk kedvelője.

Úgy látszik azonban, ezt a hajlandóságát is inkább mesterei, a bécsi biedermeierek nevelték beléje. Természeténél fogva Brocky kolorista lehetett. Erre vallanak azok a vízfestékkel készített följegyzései, melyeket képtárakban régi mesterek alkotásairól, a velencei olaszok, Rembrandt és más németalföldiek munkáiról festett. Nem egyjükön Brocky valósággal az olajfesték hatását tudja kelteni a maga annyira más anyagával. Ennél az ellenszenves törekvésnél figyelemre méltóbbak a Brocky-tanulmányok merész színakkordjai és tüzes színei. Tulajdon munkáiban félakkora színerő sincsen, mint ezekben a másoknak utána érzett vázlataiban. Úgy látszik, igazi természete ébredt a maga tudatára a nagy koloristák művei előtt és a lágy harmóniák, a szelíd átmenetek, a jámbor színösszetételek festője - a biedermeier-festő - mások színélményeiben tombolta ki magát.

Arról is fogalmat ád a gyűjtemény, hogy a tulajdonképpeni természethez hogyan viszonylott Brocky. A természet számára a beállított modell jelentette. Kész festményei, még arcképei is, a természettől - már attól, ami friss és egyéni a természetben - többé-kevésbé elvonatkozottak. Vannak azonban kompozícióihoz készült részlettanulmányai, kézfejek, karok, drapériák rajzai, melyeken beállított modell közvetítésével a formákat tanulmányozta. Néhány szép krétarajz és akvarell képviselő a gyűjteményben ilyenféle stúdiumait. Igen szabatos és gondos rajz valamennyi; amelyikükben egy kis temperamentum is érzik, az szinte elragadó. Ilyenek például kitűnő plasztikus lófejei, és drapéria-tanulmányai. A puszta természetmásolásnál mindegyikük több. Érdekesek vízfestésű kézfestményei is (43. szám), valósággal virtuózi az előadásuk: finom lazúros festésük egyben ecsettel korrekt rajzolás is. Természet után készültek, mégsem puszta másolatok, mert temperamentuma vagy céljai szerint alakítva adta elő őket a művész, főként meglágyítva és legömbölyítve rajtok a formákat.

Mindent összevéve nagyon tanulságos és érdekes ez a kiállítás.