Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 3. szám · / · FIGYELŐ

Bálint Aladár: A kilencedik szimfónia és más egyebek

Elhangzott már a kilencedik szimfónia is. (Ezidén két ízben is.) Talán sohse éreztük ennyire hatalmasnak, emberfölötti módon megrázónak a halhatatlan mester testamentumát, mint e két este. A negyedik tétel, az örök és mindenekfölött való emberi szolidaritás himnusza sohse hangzott igazabbnak mint most.

A közönség mikor kitódult a Népopera nézőteréről, hazafelé menet közüle sokaknak eszébe juthatott a békés idők kilencedik szimfóniája és az a tavaszi fuvalom, a párázó meleg föld cirógató lehelete, mely megcsapta, mikor a hangverseny befejeztével kifordult a vígadó kapujából. Beethoven e remekét a filharmonikusok hagyományos módon mindig tavasszal, a szezon utolsó estéjén játszották. Ez volt munkájuk betetőzése. A tavaszi este emléke hozzátartozott a kilencedik szimfóniához.

Most január elején és végén, szóval a szezon derekán játszották. Hol a tavasz és sok más reménység?

*

A kilencedik szimfónia a csúcsa, a legteteje a hangverseny programnak. Ha már túlestünk rajta, mi következhetik még utána? Erre sokan kíváncsiak. Ha nem csalódom a filharmonikusok maguk is. Mert minden jel arra mutat, hogy kifogytak a programból. Már a közönséget is megszavaztatták. Mondja meg az, hogy mit szeretne hallgatni. Körülbelül száztizen szavaztak a néhány ezer hallgató közül. Hogy kik szavaztak, mily fejlett zenei ízlésű emberek, az kisült a szavazatok összeolvasásánál. Wagner-hangverseny volt a szavazás eredménye. Színpadi zenét kívánt szimfonikus zene helyett a szavazótábor.

Wagner, egyre csak Wagner. A közönség Wagnerért eped; meg is kellett az egyik Wagner-hangversenyt ismételni, sőt énekesekkel felszerelt külön Wagner cécóban is volt részünk. A filharmonikusok úgy vélik helyesnek, ha a közönség akarata szerint folyton Wagnert játszanak. Pedig nyilván az lenne a hivatásuk, hogy szimfonikus muzsikára neveljék a közönséget.

Mondom, fogytán van a program és ha Goldmark nem hal meg január első napjaiban, akkor a Goldmark-hangverseny helyett valószínűleg ismét Siegfried gyászindulójához lett volna szerencsénk.

E program-ínség egyik fő oka az, hogy az orosz, angol és francia komponistákat bojkottálják. Nem hiszem, valaki be tudná bizonyítani, hogy Rimszki-Korszakov vagy Csajkovszkij bűnös abban, amit Izvolszki cselekedett ellenünk és hogy Poincaré vétkeinek Debussy részese lenne. Igaz, hogy Párizsban sincs különben és angolok is kiátkozták Wagnert, de miért kell nekünk az ellenségnek éppen az ostobaságáról példát venni?

Rendben van! Bojkottáljuk az "entente"-muzsikát, de Wagneren kívül van még elég "szövetséges" és "semleges" komponista, kinek munkája a játékrendbe felvehető. Sőt még magyar muzsikus is akad. Vagy talán Haydn is ellenséges komponista mert a tizenkét londoni szimfóniát megírta? Bachról, Händelről meg egészen elfeledkeztek.

Ha nem veszik tolakodásnak, néhány komponistát és zeneművét felsorolok. A program még a távoli békekötésig is megtelik velük, aztán remélhetőleg megszűnik a szigorú tilalom.

A filharmonikusok a szólistákat egészen mellőzték (takarékoskodás?), ezért a felsorolásból ki is hagytam a hegedű- és zongoraversenyeket.

Tehát!

Bach: Concertói - mondjuk a IX. Azon kívül az Esser által átírt toccaták vagy passacagliák egyike, vagy a szvitjei, és a Brandenburgi koncertek. - Beethoven: VII., VIII. szimfóniák. Egmont nyitány, Fidelio nyitány, Prometheus nyitány. - Brahms: Akadémia nyitány, szimfóniái a másodiktól felfelé. - Brukner: szimfóniák (van majdnem tíz darab belőlük).

Cherubini: Nyitányok. - Cornelius: Bagdadi borbély-nyitány.

Dvořak: D-dúr, vagy G-dúr szimfónia. A szláv rapszódiák. Carneval-nyitány.

Gluck: Balett szvit, Iphigenia Aulisban-nyitány. - Goldmark: II. Szimfónia. Penthesila Sappho Itáliában. - Grieg: Szimfonikus táncok. Ősszel-nyitány. Lírikus szvitek.

Haydn: Szimfóniák (egész sorozat) - Händel: D-dúr, H-moll, D-moll, G-moll koncertek.

Liszt: Dante-szimfónia, Tasso, Mazeppa, Ideálok, Les Preludes.

Mahler: IV., V. szimfónia. - Mendelssohn: Olasz, vagy skót szimfónia. - Mozart: Szimfóniák. Szöktetés a szerájból-nyitány.

Reger: Változatok Hiller vidám témájára.

Sibelius: Karelia szvit. - Smetana: Libussa, Sárka, Moldova. - Svendsen: Zorahayda. - Schubert: C-dúr szimfónia (VII.) - Schumann: Szimfóniák. Manfréd nyitány. - Strauss Rikárd: Also sparch Zarathustra, Machbet nyitány, Till Eulenspiegel.

Volkmann: B-dúr, vagy D-moll szimfónia, III. Rikárd nyitány.

Aztán a fiatal magyarok: Bartók, Buttykai, Kodály, Radó Aladár, Szeghő, Szendy, Weiner Leó zenekari művei.

*

Egyelőre csak ennyit jegyeztem fel, de mi ez ahhoz képest, ami a filharmonikusaink könyvtárában is feltámadását várja.