Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 1. szám · / · FIGYELŐ

Halász Imre: Magyarok viselt dolgai Amerikában

A Nyugat június 16-iki számában egy cikket közöltem, mely Pivány Jenőnek, Philadelphiában élő hazánkfiának »Hungarians in the American Civil War« című munkáját ismertetve, azt a nevezetes szerepet tárgyazta, mely a magyaroknak az amerikai szecessziós polgárháborúban kijutott. E cikk alkalmat adott Pivány Jenőnek, hogy hosszabb levelet intézzen hozzám, mely érdekes újabb adatokat is tartalmaz hazánkfiainak Amerikában kifejtett működéséről. E levélre is el lehet mondani: habent sua fata libelli. Július 20-án íratott Philadelphiában és csak október 8-án érkezett el hozzám Budapestre. Valahogy fiamnak, Halász Gyulának levelei közé került, de ezt már nem találta Budapesten. Utána küldötték tehát az északi harctérre s a levél ott bejárta Galíciának és Orosz-Lengyelországnak nagy részét. Hosszú vándorlás és dúló csaták után végre október 8-án eljutott hozzám. Pivány Jenő köszönetet mond munkájának a Nyugatban általam történt méltatásáért. Ezt annál jobban értékeli, mivel - mint megjegyzi, - a hazai sajtó tudomást sem vett könyvéről, mely pedig több mint tízévi úttörő adatgyűjtés eredménye. Pedig az emigráció és a magyar hadi dicsőség mindig népszerű témák voltak nálunk, a Pivány munkájának agyonhallgatását tehát egyszerűen az magyarázza meg, hogy senki sem olvasta el.

Cikkemnek azt a részét, mely a normannoknak az ezredik év körüli grönlandi expedíciójában részt vett magyar emberre vonatkozik, Pivány helyeslőleg veszi tudomásul. Levelében figyelmeztet arra, hogy ő ezzel a nevezetes esettel a »Századok« 1909 szeptemberi számában már foglalkozott s hogy az amerikai-magyar összeköttetésekről már több cikket közölt, így a Századok 1910. májusi, júniusi, szeptemberi és októberi számaiban, továbbá a Budapesti Szemle 1907. júniusi és a Történelmi Szemle 1914. júniusi füzetében.

Érdemesnek tartom ezt itt felemlíteni, valamint azt a közlését is, hogy Stahel (Számvad) altábornagy hátrahagyott iratai és hadérmei az ő birtokába jutottak s azokat a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárába szándékozik örök letétbe helyezni. Végül jóleső érzéssel veszem tudomásul köszönetét atyjáról, régi barátomról való kegyeletes megemlékezésemért.

Ezek után pedig hadd következzék Pivány Jenő levelének az a része, melyet ő maga a Nyugat-ban leendő közlésre szánt.