Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Erdősi Dezső: Az átok

Erdősi Dezső: Az átok
Erdélyi kép két felvonásban
10. jelenet

Egy paraszt (a másik ajtón beront, a parasztokhoz): Aláírtátok?

Parasztok: Alá.

Egy paraszt: Vegyétek vissza az írást! Meg vagyunk csalva!

Viciánu: Meg vagyunk csalva?

Többen: Mit? Mi az?

Egy paraszt: A legelőről jövök. A pópa meg a domnyu jószága legel ott! (Pópához, ki legközelebb áll hozzá.) Add vissza az írást! (Parasztok fenyegetően tömörülnek pópa köré.)

Pópa (rémülten hátrál, szolgabíróra mutat, hebeg): Nincs nálam, ott van! (A szolgabíróra mutat.)

András (a szolgabíróhoz rohan): Vissza a szerződést! Testvérek! Álljátok el az ajtókat! (Parasztok megteszik.)

Asszonyok (rikoltozva): Vissza a szerződést!

Devecser: A csendőrök! Hol vannak a csendőrök?

(Parasztok szolgabíró körül tömörülnek.)

Szolgabíró (ellöki Andrást): Jaj annak, aki hozzám ér!

András (megfordul s látja Drakulát, aki lányával, kit maga után hurcol, ki akar menni. Utánarohan, kezét megragadja): Nem, nem mégysz ki! Se lány, se legelő!? Így nem alkuszunk!

Parasztok (összevissza kiabálnak): Legelőt! Nem hagyjuk! Megcsaltak!

Drakula (félőrülten): Nem, nem! Se a lányomat, se a legelőt. A legelő az enyém!

Viciánu: Te kutya! Emberhalál lesz itt! (Nekiront, de Drakula ellöki. A többiek fenyegetőn veszik körül.)

Pópa (Drakulához): Átkozd el a kutyákat!

Drakula: Mindjárt, csak felállok egy székre, mert csak úgy érvényes. (Fel akar állani egy székre, mely mellette áll. Viciánu nem hagyja, huzakodnak.)

Viciánuné: Jézus, Mária! Megint el akar átkozni. (Bőszülten.) Hát nem volt elég?

Toroczkóné (int Drakula felé): Jaj, ne! Csak ne átkozz! Ne ejtsd ki a szádon. Óh, Krisztusom! (Kezeivel betakarja arcát.)

(A színen folyton mozgás, kavarodás.)

Pópa (Drakulához): Átkozzál!

Drakula (Otthagyja Viciánut, felugrik az asztalra, kitárja karjait).

Papp, Pappné: Mi? Mi az? Megint meg akar átkozni?

Toroczkóné (vadul rikácsolva): András, fojtsd belé a szót!

Papp: Ne hagyd, hogy kimondja!

Drakula: Te, nagy Belzebub!...

András (az asztalra ugrik): Óh! Kutya! Beléd fojtom! (Torkon ragadja Drakulát. Az asztalról leugornak, lent folytatják a dulakodást. A parasztok mind Drakulára rohannak, az asszonyok is).

Viciánuné: Ne hagyjátok szóhoz jutni. A mennybéli üdvösségetekre, ne hagyjátok, hogy kimondhassa az átkot.

(A dulakodás alatt a szabadon hagyott ajtón kimenekül szolgabíró, aki int Kupolásnak, Devecsernek és pópának, és ők is kimenekülnek).

Anna (kétségbeesetten jajveszékel. A Drakula körül levő embergomolyag szétfoszlik, Drakula megfojtva, holtan fekszik a földön).

Viciánu: No, ez megkapta a magáét.

András: Nem átkoz ez senkit többet. (Verejtékes homlokát törölgeti).

Toroczkóné (felemelt karokkal): Hála neked, te jó isten, hogy benne maradt az átok!

Viciánuné: A ki nem mondott átok nem érvényes.

Toroczkóné (Andrásra borul): Jól tetted, fiam.

Anna (felemelkedik atyja teteméről): Apám! Jaj! Te ölted meg, András! Az apám volt! (Zokog).

Pappné: Az apád vót. De az ördögé vót!

Toroczkóné: Mégis az apja vót! (Szánalommal Anna felé): Te árva! (Anna zokogva elébe borul.) Te szegény, te százszorosan szegény. Te nem tehetsz róla. No, ne sírj. (Andrásra néz, ki megtörten áll, hirtelen egy gondolattól elkapatva.) No, ne ríj, imádkozni fogunk érte is. (Emeltebb hangon.) Érte is, aki az ördöggel üzekedett és nagyanyáért, aki szenteletlen földben fekszik. (Szokványos ájtatossági hangon.) Atyámfiai, most imádkozzunk a megholtak lelke üdvösségéért. (Letérdel. A többiek is letérdelnek.)

Viciánuné (letérdelés közben): Olyan könnyű lett a lelkem!

Papp: Megszabadultunk! (Ő és a többiek mind letérdelnek. Elmondják a "Miatyánkot", egyszerre mondják valamennyien).

Toroczkóné (halotti énekbe kezd, valamennyien éneklik. Ének közben kívülről szolgabíró hangja hallatszik).

Szolgabíró (kintről): Hé! Csendőrök ide, ide!

(Parasztok elmélyedve, vallási buzgalommal énekelnek, félkörben a halott körül térdepelnek. Nyugodtak, csak Anna csuklik, de azért ő is énekel.)