Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 4. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy esztendő

Lengyel Menyhért: Egy esztendő
- A naplómból -
London, március 24.

Mikor először - két évvel ezelőtt - itt voltam, nem éreztem így ezt a várost, mint most. Sajátságos, de - kicsinek találtam. Kedélyesnek. Az ember képzeletében úgy él London a 7 millió lakosával, mint egy hallatlan nagy hely, mint egy városmonstrum - szürke, sötét, magas falak és rengeteg élet - és meglepett, hogy alacsony házai, sajátságos kis utcái vannak - mint Bécs némely része.

Most misztikusnak találom - igen sajátságosnak, igen imponálónak - igen különösnek. Alapjában véve az első város, amire azt lehet mondani, hogy fantasztikus. Mi teszi? A levegője, mely már száz lépés távolságban elkékíti, elködösíti az épületek kontúrjait? A sajátságos vörös és barna házai? A furcsa parkjai friss zöld pázsittal és távolságba vesző fáival? Az emberek különös arca? A rendkívüli idegenszerűség? Nem tudom - csak azt érzem, hogy az egyetlen város, amely olyan, mintha álomban is előjöhetne.

Különös ez az egész Anglia, amint megpillantja az ember a tengerből felmeredő fehér sziklafalaival. Egy darab föld bújt ki a vízből - és körül a haragos tenger, mely ködöt és szelet bocsát ki a darab földre - mégis azon micsoda élet csírázott ki, micsoda sokadalom támadt, milyen bonyodalom és mekkora energia.

Azt nem csodálom, ha Délen államok támadnak. Miből van az állam? - gondolom egész naivan. Emberekből. Az emberek elszaporodnak - összeállanak. S Délen muszáj szaporodni - süt a nap, az emberek nevetnek, kiabálnak, dalolnak, integetnek - nappal - éjjel - szobában, szabadban minden a szaporodást, a nagy nemi életet segíti elő - a szerelmet, a zenét, a lírát szolgálja. Felette csodálom azonban, hogy Angliában úgy elszaporodtak az emberek. Hol kapták itt, hol kaphatták a nagy erotikus ingert! Nem is úgy néznek ki, mint akiknek ez volna az életben a legfontosabb. Hol ömlött itt széjjel annyi mag, hol történt annyi összefekvés és egymásba olvadás és tűz és láng, amelyből ennyi ember támadt?

Furcsa nép. A Hyde parkban sétáltam délután. Egy cilinderes öreg ember hirtelen prédikálni kezdett. Isten tudja, miről - csak beszélt elkeseredetten, mintegy átkozódva a cilinderes Esaiás. Nagy tömeg gyűlt össze, nyugodtan hallgatták. A rendőr békével sétált. Magyarországon ezt a prófétát már rég bekísérték volna, s a tömeget lovasrendőrök vágták volna széjjel - Franciaországban kinevették volna - Németországban el sem képzelhető ember, aki így vétsen a nyilvános rend ellen. Itt a próféta szónokolt, a nép egykedvűen hallgatta - a rendőr nyugodtan sétált... már messze jártam, mikor még mindig hallottam a kétségbeesett kiáltozását.

Holnap a Próféta premierje a His Majestis-ben. Mivel egyetlen próbát se láttam, s fogalmam sincs róla, mit és hogy játszanak - nem ragadt rám a színpad izgalma és láza - először életemben teljesen nyugodt vagyok.