Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 21. szám · / · Szabó Dezső: Don Kisott penitencián

Szabó Dezső: Don Kisott penitencián
5. Don Kisott az iskolában.

Don Kisott ment az iskola felé. Nagyon szelíd és rendes polgárrá ijesztette magát. A szoba törött tükre előtt két óráig pödörte magára a mindennapiságot. És magában ismételgette: - A kutya ugat a derék szomszéd udvarán.

Don Kisott belépett az osztályba, és nyolcvan nagy gyermekszem nyílt reá. És Don Kisott szólt magában: - Jaj, de különösek a gyermekszemek.

A gyermekszem anya-mellet kereső száj. Úgy rászívja magát a homlokra, hogy kerek meleg nedvességet érzesz tőle rajta. Mit mohóskodtok, ó gyermekszemek?

Ó gyermekszemek nyitott kis ablakok vagytok ti, melyeken keresztül volt önmagam integet be, s melyeken át bepárolog anyám ölének melegsége.

Elmélyülő völgyek vagytok, melyekből távoli kérdések visszhangja száll föl., Mintha az élet kérdezné bennetek önmagát. Mintha az erdők mélyéről, termőföldek készülő titokzatosságából jönne felém jelentős ének, ó gyermekszemek.

Rajtatok át lehet legjobban magamhoz ölelni az embert, gyermekszemek.

És Don Kisott Don Kisottá végtelenült, és tanítani kezdte kiszabott mondatát.

Beszélt a kutyáról. Titkos rokonság szimbóluma. Nagy gyászolatlan éjszakán haldoklik az Ember, s a kutya hosszú síró hangszálakat akaszt a levegőbe. S amint beléjük ütközöl, szíved megszorong egy nem ismert ember halálától.

A kutya a minden rokonság szimbóluma. Rád néző kérő szemein át a szavatlan természet sír szavak után, hogy testvérnek mondhassa magát.

A kutya közvetítője az univerzális barátságnak.

Beszélt a derékségről. Az ember folytonos célja önmagának, hogy minél több ember életében lehessen élet. A derék ember olyan mint a jó levegő, erőt ad annak, aki belélegzi.

Beszélt a szomszédságról. A kerten áthajolás bizalmas öröméről. Az egybefogott kezek megnőtt erejéről. A szolidaritás ősi tűzhelyéről. Az odaadás nagy méltóságáról.

Beszélt az udvarról, és elmondta az udvar örömeit. Hogy a megszokott dolgok milyen szeretettel bónyolják magukba elmúló napjaink. Hogy nem hal meg semmi abból, ki a dolgokkal barátkozik. Mindent, mindent. A szülők otthon nyugtalanul kérdezték a gyermekeket: - Miért olyan fényes a szemetek, mint a régen festett szenteké, vagy egy megöregedett órásé?