Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 12. szám · / · Móricz Miklós: A nemzeti művelődés geográfiája

Móricz Miklós: A nemzeti művelődés geográfiája
Írta: Dr. Czirbusz Géza Budapest, 1912. Eggenberger
1.

Czirbusz Géza alacsony, vézna, idegesen mozgékony kis emberke, a másokkal való érintkezésben a szokásos udvariassági formulák betartására eredeti hajlandóságán és papi neveltetésén, a papi életből folyóm megszokáson kívül némi gyanakvás kényszeríti, mellyel embertársaival szemben viseltetik. Vidéki tanárságának különben zajos és egyáltalában nem nyugodt menetéből, a magyar vidéki város életkörülményei közül egyszerre Budapestre kerülve s itt is ellenszenvvel fogadva, intrikáktól, lekicsinyléstől körülvéve eléggé indokolható nála ez a bizalmatlanság. - A vele való társalgást szokatlanul csapongó eszejárása teszi tarkává, megvan benne az a különös adomány, hogy látszólag egymástól nagyon távol eső tények, fogalmak között biztos és rendes észjárású emberre nézve igazán váratlan kapcsolatot találjon: eszmetársulását valósággal ugrándozóvá teszi ez az adomány, és vele a konkrét kérdését megbeszélését is a - rendes fogalmak szerint - tökéletes rendszertelenség parttalan medrében inkább forog mint előre halad. Az olasz-török háború idején Tripoliszról szóló kérdésre azonnal a reformációról kezdett beszélni, s ez csak az első pillanatban volt megdöbbentő: ha talán a második mondatban nem is, de a tizediknél mindenesetre kiderült, hogy milyen kapcsolat az, amely előtte a két eseményt eggyé teszi. Elméjét másik oldalról bámulatosan sokoldalú érdeklődés, ritka módon nagy befogadóképesség jellemzi. Polihisztor, és legszentebb meggyőződése szerint a geográfusnak kötelessége, hogy polihisztor legyen.

Egyetemi tanárságának története tipikus példája annak a tülekedésnek, amely nálunk a tanszékekért folyik. Czirbusz az összehasonlító geográfiának ny. r. tanára, és ezen a katedrán a Lóczy Lajos utóda. Kinevezése - ma sem tudni, milyen hatalmak erejénél fogva - egyenest a Lóczy-féle irány híveinek bosszantására történt. Nevét azelőtt a Balbi-féle hatalmas, több kötetes munka fordításáról és átdolgozásáról ismerték, egyebet ha írt, elveszett az a vidéken. Vidéki tanársága éppen olyan kevéssé volt nyugodt, mint amilyen változatos és eleven volt életének többi része: mindig hadakozott, állandóan támadta az Akadémiát, a Földrajzi Társaságot, a geográfiának neki nem tetsző irányait, törekvéseit, és ha arra került a sor, a brit királyi földrajzi társaságot is vállára fektette - amihez nem is kell olyan nagy erő Szegeden. Kineveztetését mérgelődve, de nevetve is fogadták: Czirbusz azonban sietett elhelyezkedni a katedrán, igyekezett még jobban odafonódni azokhoz, akik a katedrába segítették - és azonnal hozzálátott a maga nemzedékének neveléséhez. A Lóczy otthagyott tanítványaival - ez is dicséretére legyen mondva - kíméletesen bánt, elnézte, ha valakinek kisujjában volt a geológia, a geotektonika, és szédítő biztonsággal beszélt a legelvontabb elméleti kérdésekről, s nem vetette vissza a doktorjelöltet, ha nem tudta megmondani, hogy hol van Bars vármegye. A Lóczy-generációt már ő úgysem nevelheti meg, és nem taníthatja meg őket arra, hogy a földrajzban mégiscsak a földrajz a fontos, nem tehetett róla, ha Lóczy olyan földrajztanári nemzedékkel töltötte meg a magyar középiskolákat, amelyek fogalma sincs arról, hogy a földrajz élő és mindenekfelett hasznos tudomány, hogy a földrajz elsősorban a föld leírását és ismeretét jelenti.