Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 11. szám

Garami Árpád: Az új gyönyör

Én kedvesem, már elrohant a pillanat,
Mi kéjt hozott, marcangoló gyönyört:
A húsomon száguldott végig s meggyötört
E rémes, éji, fény-szétcsattanó vonat.

Most újra fény és nyugvó csendesség alatt
Világítson szelid gyönyörben vállad és a melled
S pihenj le zaklatott, felvérzett kínú akarat
És zord fejem e mámor édessége mellett.

Én kedvesem, a pamlagon elernyedetten
Boruljon el az új gyönyör felettem
S ne üssön szikrát álmatag szemembe.

Rohanni harcra izmom ne feszítse
S viharra, melyre hajdan megremegtem,
Meg se rezzenjen szemem alvó tükre.