Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 9. szám · / · Disputa

Ignotus: Koboz krónikája.

"Néhány keleti szőnyegem
Az ódonságtól feslik
S most házamnál egy új-török
Javítgat reggtül estig.

Feztelen úr és fesztelen
Parlíroz franciául,
S hogy Szkutari is elveszett,
E híren el nem ájul.

Ha Szalonikin, Janinán
S Drinápolyon mosolygott,
Csak nem veszi tragikusan
A legutóbbi dolgot!

Hisz ő nem szultán, nem basa,
Nem bej, - hát úgy se' lophat.
Ezek sirassák, de ne ő
A hont, az elbukottat!

Szép szál fiú, de ide jött
A háború előtt még
S örül, hogy jókor volt esze -
S nem szúrták, vágták, lőtték.

Ha én e gyors elszelelést
Kissé szemére hányom,
Mentsége, hogy az ó-török
Volt akkor a kormányon.

S bár most már Stambulban megint
Az új-török párt grasszál,
Mért menne ő hont védeni?
Hisz az manót sem használ.

Külömben is, ő nála lény
Nincs felvilágosultabb,
Mert ő bizony szívből útál
Minden daliás multat.

Boldog, hogy többé enfaja
Nem diadalmas zsarnok,
S hogy most már szlávok s görögök
A bátor barbár barmok.

Magát Alláht is neveti
És Mohamed szakállát, -
Mit bánja ha a gyaurok azt
Tövig leberetválják!

Hazafiság, nemzetiség,
Hithűség, - mind nem érti.
Elég, hogy szőnyeget javít
És tisztességes férfi.

Ő a szabadgondolkozás
Modern mohamedánja -
S többek között szerelmes is
Egy tisztességes lányba.

Ezt mihamar el is veszi,
Mint egyes házastársát.
A többi nő, az jó úgy is, -
A hárem nagy szamárság. - -

Nekem tanulmány e török,
A melyből megérthettem,
Hogy egy-egy megbomolt haza
Miképp lesz menthetetlen.

Hol csak egy polgár akad is,
Ily világbölcscsé fáradt:
Ott már bajos megvédeni
Trónt, hitet, hont és várat.

Britt, germán, gall, szláv - ily okos
Tán egy sincs a világon.
Hogy osztrák s magyar se legyen,
Az szívemből kívánom.

De Ausztriában Prága van,
S van Désy-ügy minálunk,
S világbölcs polgár millió -
Hát mit lehet csinálnunk?...

...Folytatom a három pontot... Kozma Andornak rég nem olvastam olyan szép versét, mint ez az e heti Újságbeli Koboz krónikája - olyan szépet s olyan, tagadhatatlanul, igazat. Látszik, hogy tiszta szívéből írta - s az érzés, mely szívét bántotta, előttem sem idegen. Szent igaz, amit mond, hogy hol csak egy polgár akad is, ily világbölccsé fáradt: ott már bajos megvédeni trónt, hitet, hont és várat. Bajos? Lehetetlen! Való igaz az is, hogy brit, germán, gall, szláv - ily okos tán egy sincs a világon, de nem vagyok benne biztos, hogy osztrák s kivált magyar nem akad-e ilyen. S hogy hát mit lehet csinálnunk? Azt, hogy valóban tanulmány legyen számunkra a török, amelyből megérthessük, hogy egy-egy megbomolt haza miképp lesz menthetetlen. Éppen csak ez az, ami a Kozma Andor szép, sőt igen szép és tiszta szívből fakadóan igaz verséből hiányzik. Szomorú, de igaz, és, köztünk maradjon, érthető, hogy az olyan haza iránt, melyben a haza miatt nem boldogulnak, közömbössé hűlnek a fiai. Lehet, hogy nem a haza az oka, lehet, hogy csak rákenik a hazára - de akkor mégis ő az oka, mert hagyja, hogy rákenjék. Amely hazában a boldogulásnak, a gyarapodásnak, az igazságnak, a bátor biztosságnak kívánatosságai ellen a hazát vagy az istent vetik, ott az emberek meggyűlölik a hazát s az istent. Ahol az idők sarkalásával szemben éppen a legjobbak s a legkiválóbbak olyan meggondolatlanságokat mondanak, hogy mindez jó, szép és kívánatos, de fajtámat és nemzetemet nem hagyom: ott keserűség kél e fajta iránt, és gúnyos indulat e nemzet iránt. Ahol az emberek nemzetfenntartás címén esnek el a hivataloktól, s kötelesek háromszorosan megfizetni a húst és a gabonát, ott nem bánják, hogy megmarad-e a nemzet. Ahol nemzetféltés címén emberöltőkön keresztül hátráltatnak szükséges átalakításokat, ott az emberek egycsapásra akarnak aztán megváltoztatni mindent, nem törődve azzal, hogy az új köpönyeg nem lesz-e bő a mesterségesen lesorvasztott nemzeti test számára. Ahol az öreg törökök olyan világot teremtettek, melyben csak szabad lopásból lehet megélni, ott az ifjú törökök szintén nem lehetnek egyebek, mint tolvajok. Ahol... de én is inkább három pontot teszek ide... a példa fáj, és biztosíthatom Kozma Andort, hogy sokunknak, ifjú töröknek, nem kevésbé fáj, mint neki, öreg töröknek. Ez ellen csak egy orvosság van: nem lenni töröknek.