Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám · / · Figyelő · / · Molnár Antal: A "Blauer Reiter" zenemellékleteiről

Molnár Antal: A "Blauer Reiter" zenemellékleteiről
2. Így is írhatnék:

Ezek a zeneművek tehetség híján íródtak. De a jóhiszeműség jelen volt készítésüknél. Csakhogy azok a lelki előzmények és kényszerideák, melyek a szerzők muzikalitását ez irányba sodorták, normális emberben nem jöhetnek létre. Mert arról senki sem tehet, hogy Schoenbergék hajlamai sokhelyütt ütköznek a zenével, hogy a zene zenélni szeret, míg ők gyerekesnek és elavultnak érzik a muzsikát, ha muzsikál. Ott az ő bajuk, hogy nagyobb az akarat, mint a képesség. Erre az útra a tehetségtelenség sodorta őket. Hatalmas művészi érzéseik vannak, elismerést, életet, nagyságot áhítoznak, és mikor himnuszt kellene énekelni, mikor az alkotás forró órája elérkezik, akkor, jaj, a száj hebegve ugat egy pár érthetetlen szótagot. E zenészek, kik egytől egyig szorgalmas és nagy képességű utánzók tudnának lenni, kiknek kisujjukban van az egész technika, magukban érzik az egész Kosmost, le akarják modellírozni lelküket, és ez őrült forrongásban vérpadra viszik a zenét. Mert ez így, ahogy adják, csak az ő lelki harcuk kottaképe, de nem zene.