Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 1. szám · / · Figyelő

Fekete Miklós: Benedek Elek: Falusi bohémek

A színpadnak amaz értéket befolyásoló sajátsága folytán, hogy az ő terrénumán egy az ő szolgálatába ledegenerálódott, bár valamikor nemes műfajnak artisticumbeli fogyatkozásai meglepő eredménnyel leplezhetők artificiumbeli készségekkel - azok számára, kikben nem működik elég intenzíven a művészi megformáló energia, ez az artificiumbeli készség a színpadon való boldogulás conditio-sine-qua-nonjává magasztosult. Ez a boldogulás feltétele, és ha nem vagy elég nagy művész, hogy képességeidből bátorságot meríthess a színpad szabállyá feltolakodott álkövetelményeinek lenézésére és ignorálására, bizony meg kell tanulnod a színpad parvenu szabályaihoz való alkalmazkodást, a színpad lehetőségeivel való zsonglőrösködést.

És ha nem teszed? Ha nincs hajlamod vagy kedved az ily természetű ügyeskedések megtételére? hát akkor eredménytelenül kísérletezel a színpaddal, aminthogy ezt kiváló irodalmi emberek példája igazolja.

Ennek előrebocsátása után pedig rátérhetünk a Benedek Elek esetére. Nem ügyes ember. Darabjának anyagából nem tudja a színpad rendelkezésére álló eszközeivel a kiaknázható lehetőségeket kihasználni. Nem vesz észre helyzeteket, melyekből jó kedvet lehet kicsiholni. Csetlik-botlik az öreg úr, ügyetlenkedik. Ámde, éppen azért, mert ügyetlenkedések és helyzetekkel való élni nem tudás dacára is meleg és derűs hangulattól terhes a darabja, és becsületes emberek lényéből fakadó jókedv uralkodik rajta, és figyelmem és érdeklődésem lankasztása nélkül, sőt jóleső mosoly kierőszakolásával tud lekötni magának és embereinek: azért tartjuk jelentős eredménynek ezt a vígjátékot, és mondjuk őszintén, hogy jól van, öregúr!

Szó sincs róla, lehetett volna jobban is, sőt sokkal jobban is megcsinálni. Fegyelmezettebben, gondosabban és komolyabban. De akkor talán megfosztatott volna azon kellékeitől, melyek oly kedvessé teszik e darabot, annak naiv bohózatszerűségében reprezentálódva.

A megkomponálásnak nem művésze Benedek Elek. De ez, egyszerű és jelentéktelen összeütközések után lefolyó cselekményről lévén szó, nem zavar. S amennyiben zavar is, nem zavar sokáig, mert a darab kedves és derűs hangulata mindig a kellő helyen lépvén föl fokozódva, sikerrel küzdi le a compositio szülte zavaros hatást.

Emberei ugyan egy kicsikét már idejüket múlták, de a humor, mit a szerző jóvoltából bírnak, felfrissíti őket, sőt amikor karikírozva jelennek meg, könnyen kortársat láthatunk bennük.

Mulatni pedig - és azt csodálkozással veszi észre az ember - nagyon jól lehet rajtuk és eseteiken. Egyáltalán meglepődéssel veszi észre az ember, hogy nemcsak testünk részeivel és a pendantjaikkal összefüggő történeteken, vicceken, megjegyzéseken lehet mulatni és nevetni, hanem egészen egyszerű és derült dolgokon is.

Egyszerű és derült dolgok felett való nevetésre sokszor adódik alkalom e vígjáték folyamán, amelyen át, ami manapság ritka, decens és a humorral szoros kapcsolatban levő humoristát ismerünk meg Benedek Elekben. Néha ugyan pödörgeti bajszát, és csiklandós dolgokat akar mondani, és ilyenkor olyat mondanak a darabban, hogy a Kati - tehén, ti. - nem akarja - és ezt restelve írjuk le - leadni a tejet.

Az ilyen viccektől és egyéb gyengéktől eltekintve, a darab, ismételjük, elég respectabilis eredmény. A Nemzeti Színház színpadjáról erősen hatott, tán erősebben, mint belső értéke folytán megérdemelte volna. De néhány kiváló szerep van benne, s minthogy e szerepeket oly színészek látták el, mint Rózsahegyi, Rákosi Szidi, Somlay, a várt hatásnak természetesen fokozódva kellett jelentkeznie.