Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Balázs Béla: A fából faragott királyfi

Balázs Béla: A fából faragott királyfi
(Táncjáték egy felvonásban) [+]
Harmadik tánc (Nagy balett)

A királyfi (felugrik): »Felmegyek hozzá. Hiszen ez a legegyszerűbb.« [*] (És örvendve fut az erdő felé. Hanem amint éppen betenné a lábát, hát mi történik!)

A szürke fátylas tündér (bűvös köröket rajzol karjaival. Gőgös, hatalmas parancs ez. És íme!)

Az erdő (megmozdul! Kísérteties szél módjára szól a muzsika és a fák hajlanak jobbra, hajlanak balra és gallyaikat a királyfinak szögezik. Csodálatos! A törzsek hajolnak, mint karcsú asszonytestek és az ágak inganak, mint vékony asszonykarok és libeg a lomb, mint lengő zöld fátylak. Mintha asszonyokká elevenedtek volna a fák.)

A királyfi (visszahőköl és egy percig meggondolja magát. De felnéz a palotába) »Ott a királykisasszony! Fel kell jutnom, akárhogy is!» (Nem azért királyfi ő, hogy megijedjen egy eleven erdőtől. Leteszi a nagy vándorbotot és elszántan nekifut a fáknak. Hanem mi történik most! ...)

Az erdő (elindul! Négy sor fája, mint négy táncoló örvény kavarog a dombocska körül. Hogy jutsz itt át királyfi?! Hát kezdődik a táncküzdelem.)

A királyfi (nekifut a boszorkányos táncoló erdőnek, meg visszapattan. Kétszer, háromszor. Már bent van az első sor mögött!)

Az erdő: (Íme, megállt fáinak legkülső sora, mintha megdermedt volna. Megtört a varázs. De még három sor fa tánca örvényli körül a drága dombocskát. A legkülső sor táncolt leglassabban.)

A királyfi: (bent a bárány, kint a farkas, kezdődik új tánca. Itt már nehezebb bejutni a fák között. gyorsabb a forgás; sebesebb az örvény. De egy helyt itt is átsurran.)

Az erdő (fáinak két sora állott már meg. Csak koronáikat ingatják meg. Azért-e, mert nem tudnak mindjárt megállni, vagy pedig azt mondják: »Hiába! Nem, nem, nem, nem?« Majd meglátjuk.)

A királyfi (nagyon ügyes ám! Már a harmadik sor áll mögötte, koronáit csóválva. De a negyedik sor. Az aztán valami! Mint az ördögszekér a viharban, mint a veszett boszorkányok, hánynak zöld kereket előtte a fák. De a királyfi se rest. Őt a szerelem veti-hányja. Hopp! Túl van. Éppen a híd előtt. Mi lesz most? Indul a hídnak! Tenné már rá a lábát. Hát.)

A tündér (aki onnan felülről nézte a dolgot és karjait, testét csodálatos körökben mozgatta, mintha ő hajtotta volna a fákat, mintha kanyargó sorukat forgatta volna, mint egy bűvös karikást, a tündér mondom, másodszor is nagy boszorkányos parancsot int. És íme ...)

A patak (felemelkedik medrében és kékezüst hullámai felemelik a hidat, hogy az hátracsapódik a domb lejtőjére. No, királyfi, ez aztán a tánc! Hullámtánc! Kékezüst fátylak siklanak, inganak-ringanak. Mintha száz asszony vonagló teste volna. Talán az is?)

A királyfi (megint visszahőköl. De ő olyan, hogy ennek is nekimegy. Hanem most az egyszer hiába fut a parton fel-alá.)

A patak (hullámtánca, csobogó, csengő, kígyózó gyűrűje nem enged rést. Mondja is az erdő a királyfi mögött még mindig, hogy nem, nem, nem, nem!)

A királyfi (végül fáradtan, legyőzve kullog vissza a nemgető erdőn. Vissza a botjához. Felemeli búsan. Istenem, de szomorú. Hiába! Nem lehet hozzáférni a királykisasszonyhoz. Lehorgasztott fejjel indul el jobbra.)

Az erdő és a patak (megállt és visszafeküdt a híd.)

A királykisasszony (pedig mit csinált azalatt? Hát taposta a kereket és pörgette az orsót. Semmit se csinált. [*] Nem is tudta, hogy odalent van már a királyfi.)

 

[+] Színházakkal és mozikkal szemben kézirat. Megzenésítve bár vagy anélkül, minden előadási jog fenntartva. A szerző.

[*] * Mikor a királyfiak szerelmesek, ez nem szokott mindjárt az eszükbe jutni. De csak igazi királyfiaknál van ez így. A szerző.

[*] * Az különben helyesen van, hogy a királykisasszonyok nem segítenek a királyfiaknak az értük való harcban. A szerző.