Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 16. szám

Lányi Sarolta: Ha valaki így írna

Figyelj kisasszony, kérlek. Én vagyok,
Ki sóhajtásaid megszámolom
S becézve, lágyan tenyerembe fogva
megcsókolom e bús galambokat.

Én, én vagyok, ki bánatos szemednek
Mindegyik rebbenős mosolyvirágát
Titokban fölszedem az út porából
S elrejtem szívemen, bársonyburokban.

Én megtaláltam és meg én kötöztem
A vágyadat, e hűszemű kutyát,
Kit elkergettél, fölkutatni messze,
Vajh él-e, él-e érted valaki?

Figyelj tehát, mint én terád figyeltem,
Hallgasd szavam, mint én hallgattalak,
Nézd két szemem, csak téged néznek ők.
Fogadd szivem. Kisasszonyom, szeretlek.