Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 12. szám · / · FIGYELŐ

Fekete Miklós: Az általános választójog
Írta: Kunfi Zsigmond

Hogy a magyar választói jog mai rendszere elavult és használhatatlan és hogy elméleti céljának, a különböző néposztályok kívánságainak és érdekeinek nagyon elfogult közvetítője, oly jelenség, melynek észrevevése képezi a kiindulási pontot azoknál, kik a választójoggal, illetőleg ez észrevevés alapján e jog megreformálásával foglalkoznak. A legkülönbözőbb érdekkörök és a legellentétesebb felfogású vizsgálódók megegyeznek e jelenségnek feltűnő jelentkezésében és a controversia tárgyát ma már az képezi, hogy radikálisan történjék-e ezen számos érdekkörre káros jelenségnek a kiirtása és hogy ezen számos érdekkör követelte eliminálása e jelenségnek, mely egyértelmű a mai választói jog teljes átalakításával, nem veszélyes-e a nemzet, a köz szempontjából.

A mai választójog leghathatósabban a földbirtokos osztály érdekeit segíti elő, igen természetes tehát, hogy abban a controversiában, mely a választói jog mily mértékbeni kiterjedése körül forog, saját érdekeiket tartván szem előtt, melyeknek legjobban a mai viszonyok felelnek meg, e viszonyoknak csak igen kis kvantitású reformálását óhajtják. A földbirtokosok érdekeit képviselő Omge az egyedüli érdekszövetkezet ma Magyarországon, mely ellenzi az általános választói jogot, míg a létező összes többi egyesületek képviseljék bár azok a produktív munkások avagy munkáltatók érdekeit, mondhatni kivétel nélkül a választói jog nagymérvű kiterjesztése mellett foglalnak állást, a munkáltató egyesületek természetes oly természetű kikötéseivel, melyek nagyon alkalmasak arra, hogy megnehezítsék azon elemek joghoz jutását, kik számbeli túlsúlyuk esetén retorzióval élhetnének tán ellenük. Ahány egyoldalú gazdasági érdeket előmozdító egyesület van e honban, az általános választói jog hangoztatása mellett, annyiszor és annyiféleképpen történt lesiklás e bázisról, mely ma egyedül volna csak képes alapja lenni egy fejlődő Magyarországnak.

S abból a charivariból, melynek motívumaként, minden közreműködő ajkán egy érdektől eltorzított választójogi tervezet pereg le vagy darálódik a charivariból, üdén, tisztán és lelket megremegtetően tör fel az a hang, mely a Kunfi dr. könyvéből árad felénk.

Nem a tudomány szempontjából is értékkel bíró természete miatt kell örülni könyvnek, hanem a választói jognak oly természetű és egyszerűségében természetesnek tetsző kifejlése miatt, mely a kis látókörű emberek agyában is oly perspektívát nyithat, melyből tisztán ki lehet venni egy új és szebb Magyarország körvonalait.

Való igaz, ez nem egészen Kunfi dr. érdeme, hanem azon elv természetéé, mely e könyvben előttünk reprezentálódik. A tiszta és mindenféle nyűgtől, sallangtól ment választói jog - az általános, titkos és községenkénti - az az elv, mely megvalósítva jelentőségteljessé tehetné Magyarország következendő epocháját és teszi okos és egyszerű szavakkal kifejtve, Kunfi könyvét. Mert annak deklarálását okvetlenül megérdemli Kunfi Zsigmond, hogyha a könyv keltette hatás nem is teljesen az ő érdeme, hogy föltétlenül nagy része van benne. Mert a nagyon akut témára vonatkozótag nem ismerünk könyvet, mely meggyőzőbb és meghatóbb volna, mint ez egyszerű és a választójogot a munkásság szempontjából tekintő könyvecske. És azok a helyei, hol a választójog titkosságát, egyenlőségét és minden cenzustól mentességét követel, nagy jelentőségűek a jövő szempontjából és gyönyörűen bizonyítják előszavának a sokak előtt tán nem valószínűnek hangzó kijelentését, hogy »aki a választójog kérdését a munkásosztály szempontjából világítja meg, az az ország lakosai többségének érdekében beszél, még ha erre külön megbízása nincs is«.

Mert bármelyik párton álljunk is és bármely szempontból is vizsgáljuk e kérdést, abban meg kell egyeznünk mindnyájunknak, hogy az a választójog lesz a legjobb, mely a legtöbb ember avagy csoport érdekét tudja majd kielégíteni. Minthogy azonban a mai viszonyokkal elégedetlenkedők a választói rendszer oly megreformálását óhajtják, mely rájuk nézve korlátlanná tenné e jog szabad gyakorlását, korlátozásokat mégis a velük egy csoportban nem lévőkre téve s minthogy ugyanez tapasztalható az ellenkező oldalakon is, e kívánalmak igazságos elintézése csak úgy remélhető, ha mindenki megkapja azt, mit elsősorban óhajt, ha mindenki részére lehetővé teszik a választójog gyakorlását, feltételezve azt, hogy mindenkinek elsőrendű és nagyobb érdeke az, hogy ő kapjon választójogot, mint az, hogy a másik ne kapjon.

Ám az általános választójoggal szemben, nem tartva előnyősnek az alsóbb néposztályok részvételét a közvetett törvényalkotásnál, az őszintén és hivatalból félők aggodalmaskodni szoktak. Ez elképzelhető aggodalmaskodások két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak az egyetemes, mondhatnók a nemzetközi természetű kifogások, melyeket a különben igen derék Jean Bourdeau nem is oly rég, mélyen átérezve így csoportosított: »Nem kell-e majd attól tartani, hogy a kopottruhás, zubbonyos, facipős felséges nép is a régi zsarnokok önkényének és szeszélyének lesz rabja, hogy mindent a maga mintájára törekszik leszorítani s hogy uralma a visszaélések dolgában csak helycserét jelent«. Amint kitetszik tehát, a kiváló Jean Bourdeau, ki sokakat reprezentál, megfeledkezett valamiről, miről pedig legkevésbé lett volna szabad megfeledkeznie, az alsó néposztályok vezetőinek ama törekvéséről, mely az egyedek standardjának emelésében áll. Az egész mai munkásmozgalom azon alapszik, hogy emelje, növelje az egyedek igényét, mert az igény emelkedése közvetlenül vezet az életmód emelkedéséhez, amint ez Ricardo tanításaiból világosan következik. Ismerve tehát ezen tételt, úgy elméletileg, mint gyakorlati nyilvánvalóságaiban, elfogultság, vagy rosszakarat vezetheti csak azt, ki olyat állít, hogy az alsóbb néposztályok alacsony standardjuk szintjére akarják, vagy akarnák lehúzni hatalomhoz jutásuk esetében az emberiséget. Az ellenvetések másik csoportja lokális természetű és a vezéreszme itt a magyarság supremáciája és az úgynevezett nemzeti eszme. Világért sem akarjuk megnyugtatni az ezen elvek érvényesüléséért aggódókat avval, hogy ezen elvek a jövőben fokozott mértékben fognak érvényesülni. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mit kell érteni ezen nagyon szép elnevezések alatt és tiszteljük is nagyon, de avval a tartalommal, mellyel mi töltjük meg olykor-olykor Magyarország szépnek áhított jövőjére gondolván.

Értjük a dalt, hála Istenünknek. És szebb Magyarország elgondolására inspirál minket az a könyv, melyben az általános választójog nagyon szép elve van kifejtve, azon közjogi természetű elmélkedéseknél, melyek mellett izzadnak honfi bút a pesti különböző hírlapok, nemzeti eszmétől dicsfénylő választójogi magántudósai, az egyetemi és kandidált egyetemi tanárokról nem is beszélve.