Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 9. szám · / · Figyelő

Karinthy Frigyes: Szilágyi Géza: Könyvek és emberek

1. Mégis csak úgy látszik, úgy van, ahogy már régen sejtettem: az abszolút igazság vajmi kevés embert érdekel. Véleményeken, szemléleti módszereken és tetteken keresztül ösztönszerű és legbelsőbb lényünk aggódva kutatja azokat a szervi és szervezeti indító okokat, melyek ama másik ember véleményét, szemléleti módszerét, tetteit determinálták s melyekből, ó igen és ó jaj, tanulságot vonhatunk a magunk nyomorult kis életére s orvosságot keverhetünk aggodalmainknak és félelmeinknek. Így néz ki pőrén és csupaszon az a modern írásokban nagyon lábra kapott, büszke kritikai és esztétikai elv, mely »különválasztja az embert a költőtől« s a művek mögött makacsul, megátalkodottan keresi a húsos, véres és csontos kezet, mely az anyagból kifaragta. »A műből az ember, elsősorban az ember érdekel«, hirdetik élénken, szinte feltűnő hevességgel s pátosszal legkiválóbb kritikusaink s a vasárnapi mellékletek publicistái - de kevésbé volnának büszkék erre a nagy humanizmusra, ha rájönnének, hogy nemcsak a műből, de az emberből is csak az érdekli őket, amit a maguk kis életével vonatkozásba hozhatnak.

2. Ez így van, de nem szabad bevallani, hogy így van. Szilágyi Géza kitűnő könyvének fő érdeme az az ál-objektivitás, mellyel emberekről és könyvekről szóló nagyon is lírai kritikáját a filozófia és ismerettan hideg s előkelő nyelvén tudja megszólaltatni. Weiningerről beszél s megállapítja róla, hogy nőgyűlölete egyéni balszerencséjéből származott s nő-filozófiája e gyűlöletből - s a Szilágyi Géza sima és virtuóz, zökkenők nélkül való stílusa a láthatatlanul összebonyolult, elegánsan hajladozó mondatok hálójával, elrejti szemünk elől a darabos és durva feltevést: hogy egy objektív s filozófiai fogalmakkal dolgozó világszemlélet mögött ilyen okokat keresni: ez, ha következetesek vagyunk, épen úgy egyéni diszpozíció dolga, mint amilyent ő Weiningerről feltételez.

3. Szilágyi Géza stílusa, ez a telt, kövér írásmodor, mely fülledt és fűszeres ételekre emlékeztet, különben mindent megmagyaráz. Könyvek és emberek mögött elsősorban szeszélyes ornamenteket és arabeszkeket keres ez a költői s művészi hajlamokkal terhelt gondolkodó - azokat a szép és titokzatos figurákat, melyekben a gondolat szóvá és mondattá alakul. Az ő érdeklődése a lírikusé, ki sóvár és meddő vággyal próbálja megtalálni s valóságnak hinni a ködképeket, melyeket képzelete a külvilág vásznára vetített. Nagyon jellemző, hogy kedvenc filozófusa Freud, s a szexualitás sárga vonalát elsősorban veszi észre minden cselekvések minden rugói között. A kegyetlen bécsi professzornak igaza volt: akiknek lelkét legkíméletlenebbül s legdurvábban tépte fel az ő rideg tana: íme a költők, ábrándozók, íme a mazochisták lettek leghívőbb hívei s fájdalmas hódolói az ő »egészséges« szadizmusának.