Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 9. szám · / · Barta Lajos: Bál után

Barta Lajos: Bál után
I.

A szél zörgette az ablakot, köröskörül háromemeletes épületek álltak és a nagy bérpalota negyedik emelete magánosan meredt ki közülök, azért rohant úgy neki az udvari szoba ablakainak minden förgeteg, mely kelet felől elzúgott a város fölött. János csöngetett a folyosón, az előszoba ajtaját a cseléd nyitotta ki:

- Nincs itthon Pali? - kérdezte János,

- Az előbb ment le a fiatal úr! - felelte a leány,

János bement a Pál szobájába. Hideg volt a sivár hónapos szobában. Már régen nem fűthettek benne, az ócska és hagyományos bútorok ostoba arccal néztek a rideg csendbe. Téli kabátját le sem vetette tehát, föl- és alá járkált és úgy melengette magát, hogy erősen és mélyen lélegzett. Nemsokára megjött Pál. Látta magas alakját elsietni a folyosón az ablak előtt, aztán csakhamar hallotta, ahogyan az előszobában azt mondja a leánynak:

- Rendeljen azonnal fát és szenet!

- Pali pénzt szerzett - gondolta magában János.

- A János úr várja az ifiurat! - mondta ott künn a leány.

Pali egy pillanat alatt benn volt a szobában.

- Szervusz Jani!

- Szervusz Pali! Hol voltál?

- A zálogházban voltam, becsaptam az órám: hét korona!

- Azért eljössz a bálra Pali?

- Bolond vagy! Hogyan mehetnék a bálra? Pénzem sincsen de ha volna is, nem megyek bálra. Elvből nem megyek, Mit keresnék én a bálon? Hát táncolok én? Hát foglalkozom én a nőkkel? Majd én frakkot húzok, meg lakkcipőt? Honnan veszek én egy frakkinget?

- Mit aszketizálsz? Azt hiszed nem tudom, hogy pózolsz. Tudom, hogy affektálsz! Azért, mert filozopter vagy, azt hiszed, muszáj itt benn penészedned és mikor arra gondolsz, hogy milyen nagyszerű lenne a fényes bálteremben egy elegáns, szép nőt magadhoz szorítani, akkor muszáj Schoppenhauert elővenned, és igazolnod azt, hogy hű vagy életelveidhez?

- No te szépen leföstöl engem!

- Mert ismerlek. Mert tudom, hogy majd megbolondulsz azért, hogy kivágott ruhájú nőket láss és mikor táncolsz, érezd a fiatal lányok mellét. Ott a bálban legalább jó meleg lesz!

- Tudod, hogy nem táncolok!

- De azért már föl vagy izgatva! Úgy-e?

Pálnak csakugyan tetszett az, hogy János, most olyan kegyetlenül metél titkos érzései közt, mintha valami operációt végezne és pedig teljes dühvel, mert tudja, hogy az operáció fáj, de a hatása biztosan jó. Mikor János először pendítette meg előtte azt az eszmét, hogy el kell mennie a medikusok báljára, azonnal valami kellemeset érzett. Látta, most jön egy külső alkalom, János rendező lesz és nem fog neki békét hagyni addig, amíg el nem megy a bálra és az ő gyáva és tépelődő akaratát végre csakugyan elhatározásra fogja bírni és így tesz majd egy lépést a fényesség felé, amely az ifjúság nagy kertjében, örökös szomjúságot égetve a belsejébe, ott ragyogott előtte...

Hiszen olyan régen és olyan sóváran vágyódott előkelőbb emberek közé, abba a társaságba és olyan alkalmakra, ahol egész közelről érinti a jólét és a külső pompa, hiszen úgy élt, mint egy pincében és a lemondások kietlenségét érezte egész lelkivilága, érzései és gondolatai felett terpeszkedni. Elfojtott fiatalsága és szerelemtelen élete, titkos, meleg, fojtott érzékiséggel töltötték tele és epedő bujasága, valami kimondhatatlan és végtelen szerelemről álmodott...

Hányszor ment az utcákon és látott egy cseppnyit valamely úriasszony harisnyájából, vagy az öntudatlanul hivalkodó testből elővirágozni a gázok, tüllök és csipkék közül és őrült bánata támadt... Egész benseje remegett attól a gondolattól, hogy Jani csakugyan kényszeríteni fogja és akkor bizonyosan módot is fog neki adni arra, hogy erre a mulatságra elmenjen és akkor közelről, nyugodtan és soká fogja láthatni azokat a nőket, akik az utcán, mikor ő vágyaival megragadta őket, csak elsuhantak, eltűntek mellette és visszavetették az ő tehetetlen epedéseit sötét utcákba, lebujszerű házakba, ahol kivetett nőknél egyik férfi a másiknak adta a kilincset. Ott a bálon nemcsak a formáikat, a válluk és a csípőjük eliramló vonalait fogja követhetni, hanem látni fogja a bőrük színét is és magába fogja szívhatni előkelőségük és asszonyiságuk varázsát...

Jánosnak mégis azt mondta:

- Tudod, hogy nincs frakkom!

- Majd én szerzek neked! - felelte János.

- Lakcipőm sincsen!

- Harminc krajcárért belakkozzák a cipődet.

- Frakkhoz való ingem sincsen.

- Majd szerzek azt is.

- És én ilyen maskarába öltözzem? Hát mi vagyok én? A körmömet ne fessem be és az orromba ne szúrjak egy tollat? És pénzem sincsen!

- Nekem van egy nyári ruhám, azt eladom, kapok este öt forintot, odaadom neked. Nekem lesz egy pár garasom, mert az Orvosok Lapjába fordítottam franciából egy cikket.

Meghozták a fát, a szenet, a leány bejött és befűtött.

A szoba lassan melegedni kezdett és egész más lett benne a hangulat.

- Holnap - mondta János - elküldöm neked a belépőjegyet, az öt forintot, a frakkot, az inget, gallért, kézelőt és egy fehér nyakkendőt is küldök hozzá. Borbély, suszter és a többi, még mindig lesz négy forintod. Valamit bekapsz itthon vacsorára, ott éjfélkor költesz három koronát a végén még másnapra is jut négy-öt koronád. Szervusz Pali!

János elment, a szoba mind melegebb lett, Pali a spirituszon teát főzött magának, azt megitta. A tea úri érzéseket adott neki, kiemelte rövid időre a nyomorúságból, újra az idealizmusához segítette, a fiatalság és az eszményiség végtelen kék vizeire evezett ki, magába szívta az eget és minden érzékiségtől menekülve arra gondolt, hogy talán ott a bálon végre szerelmessé lesz. Egész életét elborítva törtek ki ezekben a pillanatokban belőle a vágyak, a nélkülözés és a modorosság által bilincsekbe vert és elformátlanított nehézkes élete most olyan volt, mint egy gyengéd, rózsaszínű, bájos kis virágszirom, amit maga előtt sodor a tavasz édes és meleg lehelete...