Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 23. szám · / · Figyelő

Feleky Géza: Kóber Leó

Lehetne, talán kellene is vitatkozni Kóber Leónak azzal a magyarázatával, amellyel művészi tevékenységének új fordulatát magyarázza. Egy tekintélyes és sikerekben gazdag múlttól fordul el úgy, hogy szinte tudni se akar többé róla és a magáéval együtt szembeszáll más művészek hasonló, mondjuk hogy a könnyebb műfajhoz tartozó, alkotásaival is. Mi ez a könnyebb műfaj? Hirtelen támadt rajzok, karikatúrák, néhány vonással jellemzett jelenetek, helyzetek összessége. Olyan művek tehát, amelyek éppen kicsiségükkel, látszólag kisebb igényeikkel alkalmasak arra, hogy megszerezzék az élvezetet, a kielégülést, amellyel a méreteikkel nem indig arányos nagyságú képek olykor adósak maradnak. Kóber Leó rajzai, karikatúrái, egész grafikai tevékenysége nagyban és egészben ilyen volt. Volt tendenciája: a nem mindig kíméletes csúfolódás; de ez a tendencia egészen festői eszközökkel keresett megnyilvánulást. Voltak ötletei, volt egyenesen a rajz, a könnyű szín, a papír természetéből folyó humora és Kóber talán még ma is ezeket a nem annyira könnyű, mint inkább friss lapokat készítené - ha akkora sikere nem lett volna velük, ha nem nyílt volna meg számára segítségükkel a világ, ha nem jutott volna el nagyon gyorsan az érvényesülésnek egy olyan fokára, amelyen túl már emelkedést nem látott. Nem minden művész ilyen lelkiismeretes, nem sokan riadnak vissza attól a ténytől, hogy most már csak önmagukat kell ismételniök és minden rendben marad, az elismerés nem csökken, a jövedelem növekszik. Akik megfogják és kihasználják az egyszer elébük került sikert, nyilván nem is a rosszabbak közül valók. Kóber se a sikert veti meg, de új fajtájú sikert akar, az emelkedésnek új lehetőségét. Ezért cserélte fel a papírt a vászonnal, a tollat és ceruzát az ecsettel és a Könyves Kálmán helyiségeiben rendezett kiállításán bemutatta új métier-jének másfél esztendő óta készült darabjait. A festő Kóber ma a keresésnél tart, amelyet az érett talentum nyugalmával végez. Igyekszik minden emléktől megszabadulva naivul állani a természet előtt - mert ezen a fokon magától értetődően naturalista -, tudását és kritikai hajlandóságát azonban nem vetkőzheti le és ezek a tulajdonságok biztosítják minden képének értékét. Másik és általános, mindenütt észrevehető érték az előkelő ízlés. Kóber nem rettenne vissza szertelenségektől, de nem is hajlandó par force szertelenkedni, őszinte belső vágy, meggyőződés nélkül. Az ő tájképeit, városrészleteit a külső körülményekkel nem ismerős ember inkább tartaná egy nagyobb múlttal rendelkező, a kifejlődéshez közelálló talentum műveinek, semmint kezdő állomásnak. Gyakran még kemény és nehézkes is, még többször megtalálja azonban egy-egy természetrészlet különös ízét, és magyar felvidéki képein egy tapasztalt ínyenc kedvtelésével érezteti ezt az ízt, a tiszta és rideg, színeket elkülönítő, foltokat kiélesítő levegőt. Interiőrjei néha különös karakter nélkül valók, néha azonban könnyen és lágyan helyez el bennük egy figurát, egy sziluettet és pompásan hangolja össze a tompa színeket. Minden jósolgatás helyett bölcsebbnek látszik megállapítani, hogy egy új magyar festőt kapunk, akit okunk van nagy örömmel fogadni. Okunk van még azt is feltenni róla, hogy régi műhelyébe is vissza-vissza fog látogatni és az iskola, amelyen most keresztül megy, az előre elhagyott métiére-re se lesz hatástalan.