Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei

Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei
IV.

Gernyeszeg, auguszt. 2. 851.

Örvendek, hogy leveleink találkoztak. Nem feledtük el egymást s nem is fogjuk. Én ebben nem is kétkedem, mint látom, ön sem. Ezért ezután ne is bántsuk meg egymást, holmi engedelem kéréssel és szemrehányással.

Az "irodalom történetét illetőleg éppen nem szerénykedtem. Az a piruló szerénység éppen oly utálatos, mint az elbízottság. Csak valót beszéltem, őszintén, leplezetlenül, mivel önnek mint szerkesztőnek és barátomnak kétszeresen tartoztam. Most is azt állítom, hogy ha Pesten a hiányokat pótolnom nem lehet, oly cikket nem adhatok, minőt az idő, körülmények és honorárium tekintetbe vételével kívánni lehet. Azonban e hó közepén Kolozsvárra szándékozván, tán sokba segíthetek magamon, mindenesetre igyekezem - ha már csakugyan nincs kegyelem - megfelelni kívánatának és ígéretemnek, jóllehet, most is megújítom kérésemet: Kegyelmezzen.

A gróf cikkére nézve legyen nyugodt. Ő nem önnek, sem az én felszólításom következtében dolgozik. Én tudtam, hogy ön a Keményét fogja használni, csak jónak láttam megemlíteni: hogy ez is szolgálatára áll. Tehát nincs semmi kellemetlenség sem jelenben, sem jövőre.

Levelének azon helyei, melyekben tanácsolja, hogy telepedjem meg Pesten, hogy ön talán nem soká valami vállalatba kezd, leghőbb óhajtásaimat fejezik ki. Nekem nincs panaszom a gróf ellen. Mind ő, mind családja megbecsülnek, többet csak kivételes jellemektől kívánhatni, de maga a helyzet olyan, mely természetemmel ellenkezik s kedélyemre leverőleg hat. Szomorúan nevetséges szerepet kell játszanom. Nem az fáj, hogy minden órában kell éreznem: a komornyiknál csak egy fokkal vagyok több, hanem mert velük oly vidámon, fesztelenül kell társalognom, mintha hozzájuk hasonló volnék. Nem alázhatom meg magam, mert megvetnek, nem járhatok felemelt fővel, mert éreztetni fogják velem, hogy szolga vagyok. Mindkettőre teljes joguk van, s nekem nem marad egyéb, mint magamat vádolnom. Aztán zajban élni, minden órán megzavartathatni, szeszélyeimnek még egy vasárnapot sem áldozhatni, a másénak éveket, kifáraszt, fásulttá, szomorúvá tesz. Azért én szívesen felmondok a grófnak, ha Pesten lap mellett vagy könyvtárnál oly állomást kaphatok, mely havonként legalább 30 p. fr. biztosít. A többit csak kiszerzi az ember. Én tudok tűrni, dolgozni, szenvedni is, ha díjul nyerhetem, hogy célomnak élhessek.

Ne hagyjon föl szándékával, kezdjen valami vállalatba. Legszívesebben ön mellé mennék. Ön evvel tartozik is. Egyképpen megkívánja saját múltja s az irodalom jövendője. Az ifjú irodalom, mely pályája kezdetén is annyi szép reményt ígért, leszorítva, elszórva, elkedvetlenedve. Egy ifjabb növekedett, mely amattól csak bátorságot tanult, mi nála szemtelenség, eszméket vett át, hogy meggyalázzon, az amazoktól teremtett közönséget visszariasztja s arcátlanul pénzt koldul a néptől, éppen mint a múlt században elődei az uraktól. Az öreg apák sok előítéleteikkel, sok tudományukkal mozognak, munkálkodnak - hatás nélkül. Én becsülöm őket, amiért becsülni kell, de hiányzik bennök a szellem, mely teremt és hat. A jobbak nyugalomra mentek, Eötvös és Erdélyi pedig azért állanak a múlt szélén, mert várják a jövendőt. Jövendőt készíteni a feladat, jövendőt az irodalomnak, jelent a közönségnek, hogy ne essék kétségbe a jövendő felől. Önnek múlt és jelen körülményei éppen olyanok, hogy legsikeresebben gyűjthetni maga körül az erre használható elemeket. Én szívesen leszek fegyverhordozója. keveset tudok, de dicsekedhetem azzal, hogy mit rosszul tudtam, mind elfeledtem, s ha nincsenek is tisztult eszméim, vannak sejtelmeim, melyek ritkán csalnak. Ez ügyben elvárom válaszát, valamint arra nézve is, hogy ha ön mellé nem mehetek, nincs-e valamelyik lapnál hely? Én leginkább szépirodalmi lap mellé szeretnék menni vagy politikai lap tárcájához. Más állomást sem vetnék meg, ha körülményeim inkább összhangzanának velem, mint a mostani. Különben jó lesz az egészet titokban tartani, vagy csak bizalmas emberrel közölni.

Én itt egy régi könyvtár rendbeszedésével foglalkozom. sok, régi magyar könyvet találtam, inkább egyházi polémiát tartalmazókat, kéziratot is egypárt. Közelebbről egy más, nagyobb könyvtárban is fogok kutatni. Szeretnék mennél több kéziratot összeszedni. Csengerinek mondja meg, hogy én az erdélyi magyar nyelvmívelő társaság munkáinak első darabjában egy névsorát találtam az Erdélyt illető históriai kéziratoknak. A könyv 1796-ban jött ki s minthogy erdélyi sajtó szüleménye, talán Magyarországon nem ismeretes. Ha csakugyan nem ismernék, én szívesen kiírom és felküldöm. Temérdek érdekes kézirat van benne följegyezve. Én itt közülök csak a Bocskai végrendeletét, mely tudtomra még sehol nem jelent meg s Kemény János memoárját találtam meg, mely kijött, nem egészen híven. A másolat 1764-ből való.

Többet is írnék, de az alkalom siet, mert Gernyeszegen nincs postaállomás, s nem tudom, találkozik-e közelebbről újabb, mely levelemet Vásárhelyre szállítsa. Nem akartam hosszasan válasz nélkül hagyni.

Az ég áldja!

Gy.