Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 20. szám · / · Gellért Oszkár: Képek a Bibliához

Gellért Oszkár: Képek a Bibliához
A zsidók két bábája

"És parancsola Égyiptomnak királya
a zsidó bábáknak, kik közül egyiknek
Sifra, a másikna Puha vala a neve: És
monda: Mikor a szülésnek idején a zsidó
asszonyokkal lesztek, ha látándjátok, hogy
fiat szülnek, megöljétek azt, ha pedig
leányt szülnek, meg ne öljétek. De azok
a bábák félék az Istent és nem cseleke-
dének úgy, amint parancsolta vala nékiek
Égyiptom királya, hanem elevenen meg-
tartják vala mind a gyermekeket. Hivatá
annakokáért Égyiptomnak királya a bábá-
kat és monda nékik: Miért míveltétek
azt, hogy a gyermekeket elevenen meg-
tartanátok? Felelének pedig a bábák
Fáráónak: Mert a zsidó asszonyok nem
olyanok, mint az Égyiptombeliek, mert
vastagok azok és minekelőtte hozzájok
menne a bába, az előtt szülnek.“
(Mózes II. K. I. r. 15-19.)

Az egyik szólt: Beh nehéz munkám volt ma.
Már gondoltam, inkább veszni hagyom.
Már kékült s szűk volt a medence nagyon.
És mégis, féltem, hátha fiú volna,
Kit meg kell majd ölnöm gaz Fáráónak
Parancsa szerint. Ó hogy bánom majd akkor, hogy bánom,
Hogy nem maradt élve. S minden tudományom,
És ami erőm volt, nekifeszitettem.
Megérte.
Ez derék munka volt, újra jó nap.
Ó Jahve, Jahve, te őrködél felettem,
Hogy él... és fiú. Hála neked érte.

S a másik szólt: Úgy érezem, látod,
Tetszik az Úrnak, amit csinálunk.
S örömünk közepett ér mégis az átok
S ily rosszkor jövök a hírrel én,
Hogy az ő szolgája járt ma nálunk,
Sejted, ugy-é, miért keresett,
Fáráó üzeni: holnapra ketten
Ott álljunk palotája lépcsején.

S bólintgat az első bánatos-ijedten:
Mert a fiú most sem kevesebb...
Mert sok a zsidó, sok az újszülött,
Noha szólt a parancs komoran, közülök
Csak a lánya maradjon s pusztuljon a figyermek...

S rámondja a másik: S ha csak egyszer is tettük,
Urunk, te verj meg.

S arcukra kiűl a gond, mit hoz a holnap.
S felettük,
S szemükben: az alkonyi égnek a tükre.
S fejükre
Gloriát von a lebukó nap.

S ülnek, csittulván, csendjében az éjnek.
S gondolnak azokra, kik gondtalan élnek,
Békén robotolhatják napjaik végig,
Nem gyötri a szívük Fáráó parancsa.
Kegyes munkájukat nincs, aki rontsa:
Pogány társnőiket, haj, pogány istenek védik!

S pogány társnőkrül pogány anyákra,
Pogány anyákrul zsidó anyákra
Fordul a szavuk. Ösztövér pogányok!
Haj, zsidó lányok
Beh mennyivel szebbek!
S védik, dicsérik
A maguk vérit.
Haj, zsidó asszonyok beh kerekebbek!

S ekkor az egyik újjongva felugrik
S a hangja elcsuklik:
Az Isten ujja ez, az Isten ujja!...

S meghányják-vetik egymáshoz bújva:
Jaj vastag, jaj vastag mind a zsidó asszony,
Medencéje széles.
S ha mikor bajt érez,
Hogy hozzánk szalasszon:
Későn küld már értünk,
Nélkülünk szüli meg, félútra se értünk.
Hatalmas Fáráó, nem tehetünk róla,
Zsidó fiszülöttet tán a Jahve ója.

S kémlelik a hatást csillogó szemekkel
Egymás arcán. Ó, csak jőne már a reggel!
S szent, kegyes csalásnak fénye ragyog rajtuk
S forrón imáz ajkuk:
Zsidó asszonyok közt egy se legyen meddő
S örökkön őrködjék Izráel felett Ő!

S dacos, szép mosolylyal lesik, ahogy virrad.
Csillagos ég s mennyi láthatatlan csillag.
S lent e percben mennyi új élet fogan.
S hajnali szél szívük kéjes-boldogan.
Borzongatva futja át:
Talán ők sem éltek, nagy Isten, hiába!
Két nőstény, ki őrzi egész, rongy faját.
Két nyomorult bába.