Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 17. szám

Babits Mihály: Szent Mihály
(Groteszk)

Kinek nevével élek, kardos angyal
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni
önts, megbirkóznom az örök varanggyal.
† † † Ez a rémek pápája, tiarával,
minőt pápák viselnek és szemekkel,
minőt békák viselnek, s pikkelyekkel
s sárga mirigyek mérges ótvarával.

Rút szemörcsén ragadva nyúl a méreg,
melyre csak rágondolni álmot-orzó,
groteszk, mint a Böcklin-mintázta torzó,
fején nőtt tiarával büszke féreg.
† † † E roppant béka, testnyi súlyu szellem,
ez éjjelente paplanomra mászik
és érzem, hogy a paplan selyme vásik
s eláll a vérem, elszorúl a mellem.

S kezd hangtalan a békák óriása
beszélni s kancsal zárt lelkembe nézni,
erényt dicsérni és Eötvöst idézni:
"Csak az önzőnek nincs vigasztalása“.
† † † Szónoki hévvel szól és nagy kenettel:
"Csak az lesz boldog, ki mást boldogitand,
szegénynek ád s nem feledi a hittant
S nem kenekedik csiklandó szemettel.“

Én mondanám: "Csúf pápa vagy te lélek,
és tudom, hogy mind ilyenek a pápák,
méregnek azt az erényt prédikálják,
mely nem erény, mert nem erő“, - de félek.
† † † "Boldogtalan, ki csak magára gondol!“
szól, paplan ráncán mérgét lebocsátván.
"Olvastad Stirnert?“ - kérdeném, de gyáván
elnémulok nyomástól s borzalomtól.

És ő nem némul. Nedves tiarája
s fényes szeme sillámlik a sötétbe -
Ó szent Mihály, leborulok elédbe,
Kardos angyal, kinek a fény arája,
† † † kinek nevével élek, fényes angyal,
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni
s erőt, birkóznom ez örök varanggyal.

Önts belém önzést, angyala a harcnak,
hisz önzésnél e földön van-e drágább?
az Úr önzésre építé világát,
önzés a legjobb köszörü a kardnak,
† † † önzés a harcok legkülömb szítója,
miket az Úr itt rendelt örökössé:
harag és önzés tesz szívet nemessé
s a bátor önzőt a nagy Isten ója.

Miért teremtett ösztönnel és erővel,
ha sutba rejtem ösztönöm s erőmet?
énvelem célja van a Teremtőnek
és nem vitázhatom a Teremtővel.
† † † És ösztönöm s erőm azt sugja: Nézd csak,
te elnémulsz és minden szó a másé,
te elmaradsz és minden rózsa másé:
légy mint a más, oly öklös, durva, csélcsap.

Miért csúf, ha jó szellem, e békapápa?
önzésre nyálkás, élni indulatlan,
és mert nem önző, vigasztalhatatlan
(csak az önzőnek van vigasztalása,)
† † † Önzés angyala, jőjj el, lángos angyal
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni,
önts, megbirkóznom az örök varanggyal.