Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 15. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Szomory Dezső: Ünnep a dühöngőn és egyéb szerelmek · / · Feleky Géza: Théo van Rysselberghe és más pointillisták

Feleky Géza: Théo van Rysselberghe és más pointillisták
4.

Bernheim, Georges Petit, Druet körülbelül a három legelőkelőbb kiállítási szalon tavaszkor, a párizsi szezon legdivatosabb hónapjában, jóformán egy napon mutatta be, minden különösebb alkalom nélkül az előbb megbeszélt művészek újabb képeinek egy-egy gyűjteményét. De nem találkozott egy műkereskedő sem, aki Edmond-Henri Cross hátrahagyott művei közül összeválogatva néhány szobára valót, a szokásos parentáló kiállítás rendezését vállalta volna. Pedig akárhány ilyen vízfestékkel megpontozott kis papírlapon a pointillista látás tisztábban mutatkozik, a technikai eljárás valódibb mivolta szerint érvényesül, az elrendezés tektonikusabb és az összefüggések gerincesebbek, mint akár az úttörő és mégis előkelő biztosságú Seurat képein. Az ilyen apróságokat érdemes feljegyezni, de nem érdemes keseregni felettük. Az, amit Cross utolsó éveiben festett, majd csak elindul kemény sorokban a hódító útra, addig pedig őrzi emlékét Emil Verhaeren búcsúztatója. A költő művészeti írásaiban is néha a látnok, néha a látó. Kísérte az öreg Rembrandtot szent vándorlásában, most pedig éles, precíz vonásokkal rajzolta le barátját úgy, mint egy költeményében a kemény derekú, hűs lombú tölgyet. Az öreg fa pátosza beszédes a tölgyben, a teljes művész pátoszával tér vissza képei közé az elköltözött: a költő takarékoskodhatik a hangsúlyokkal és szürkén hagyhatja a szót.