Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 15. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Szomory Dezső: Ünnep a dühöngőn és egyéb szerelmek · / · Feleky Géza: Théo van Rysselberghe és más pointillisták
Le Sidaner azonban határozottan kellemetlen. A hajnali és az alkonyi szürkületeket kedveli, de néha belemerészkedik az éjszaka sötétébe. Látása bosszantóan kacziányos, valami megátalkodott sémához ragaszkodás van benne, nem simul az egyes esethez és nem próbálkozik pontos egyeztetésekkel, hanem csak állandó elemeket variál és megelégszik a fél egyensúllyal. A hasonlítást még folytatni is lehet, a technikát illetőleg. Sidaner ugyan a pontok embere, Kacziány pedig széles, egyenletes felületekkel dolgozik, de közös kettőjük ecsetvonásában a simaság, az általánosság. Sidanernek van szíve lemondani módszerének gazdag lehetőségeiről, egyik pontja olyan, mint a másik, szép, kerek, szabályos valamennyi és egyenlő közökben, párhuzamos sorokban fedik be a vásznat. Ezek a hamuszürke égre támaszkodó tompazöld falú házak és az alkonyba temetkezett és talán nem is szándékoltan porral lepett kertek igazán nem kárpótolnak egyetlen percnyi megállásért sem. Le Sidaner mégis Rodin barátja, mégis csoportjának legbefogadottabb tagja, mégis ő adta el napok alatt egész kiállítását Párizs előkelőinek.