Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 10. szám · / · Jászay-Horváth Elemér: Halottak útja

Jászay-Horváth Elemér: Halottak útja
1.

Hogy meghaltam, az volt az álmom.

Asszonytól kellett akkor válnom,
Virágos kerttől, melyben éltem.
Kiléptem kedvelt ajtaján,
Akkor szakadt meg épp' az éltem.
Ősz volt, szeptember volt talán,
Hervadt, álmokba széditő.

Elmúlt mellőlem az idő,
És minden elmúlt, mint az élet.
Szédülve, reszketőn kerestem
A sok mindent, mi semmivé lett:
Én kedvelt ajtóm', vézna testem',
Bús szitkaimat, e furcsa hadat,
S fájdalmamat, mely végkép elmaradt.
Óh fájdalom, te drága mívü ékszer,
Vágyódtam rád, kerestelek, - hiába.

Az úton voltam, melyet kétszer
Nem járhat meg az ember lába.