Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 8. szám · / · Figyelő

Turcsányi Elek: Kaffka Margit: Csonka regény és novellák

Valami kedves és bájos és legfőképpen asszonyos lírizmus, igen nagy lelki finomodottságot sejtető stílérzék és impresszionisztikus erejű szóművészet - gondolom, ezek Kaffka Margit legszembeötlőbb jótulajdonságai. - Bizonyos, hogy vannak még más kvalitásai is, kitűnőek, szépek, pompázók; azonban írásművészetének mégiscsak ezek a domináló elemei, írásait ezek színezik egyénivé, ezek adnak minden sorának valami speciális zamatú művészi értéket (és a meglátásnak valami feminim követelődzése, ami azonban nem megy kvalitás-számba).

Nem a Csonka regény a legértékesebb ebben a könyvben, jóllehet Balikay Iza-Nordrauth kanonok kítűnő emberpár és Rába alispán meg a fiatal újságíró alakja jól megrajzoltan kerülnek ki Kaffka Margit tolla alól; a kötetnek a Polixéna tant és A város felé című novellák a legértékesebb darabjai - Póli tant, akiben Adyra emlékeztető erővel idézi fel a magyar "Anankét" (egy pusztuló magyar család történetében az egész magyarság tragédiáját) és A város felé ismeretlen szláv poétája, akiben Kaffka a saját félszláv származását sírja el, messzeélő, álmodozó féltestvéreit, a velük való együttérzés lassú halálát -, hatalmas erővel megrajzolt alakjai ennek a könyvnek, egész literatúránknak, amely büszke rá, hogy olyan írónője van, mint Kaffka Margit.