Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 5. szám

Peterdi István: Mégis

Te is olyan vagy mint a nők,
Kik életemhez közel állnak,
Esznek-isznak és csevegnek és járnak;
Ha nem is álmodom a te finom lelkeddel csillogó jövőt,
- Veled is hajlik rossz alakom az utcán
A kávéházban gond gyötör és kényelmetlen szobám és le-legyőznek mások:
Hadd nézegessem, bolond, - arcodon a finom faragások
Játszó árnyékát s ruháid könnyű hajlásain úszván
Hadd gyötrődjem és szinesedjék torlódó gondom s emésszen édes nyugtalanság.