Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám

Lesznai Anna: Visszavárás

Kertünkben nem járok. Hársfák lombját a dombon
Nem söpri ruhám most.
Az ösvényt az őszi álmost
Nem riasztgatja siró sietésem.

Fonnyasztó sóhajtás nem kisérőm nékem.
S hol bú les rám orvúl
Megrebbent létem fordúl
S másfelé hajlik szemlesütve orcám.

Nagy forró bánatból kikelek fehéren.
Szívemről lerázom
A könnyet - - S gyakran fázom
Mert könnyü derü fedi csak a testem.

S azért hogy útamon - mint más én is - elestem
Nincsen csúf sebhely rajtam
Balzsamos örömtől tisztúl az ajkam,
S haragvó féltő kintól eltérít a szemérem.

Látod mosolygok most is, és békélt szóval mondom
"Nem sirlak vissza párom
Sebhetlen szívvel mosolyogva várom
Hogy vándorlásod visszatér-e hozzám".

S csak ha ölelve vállal megint vállad
És térdem megint játszóhelyed lenne,
És csókos kezed bátor meztelenre
Vetkezi gyáva szívem: - akkor sírhatok nálad."