Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Figyelő

Ignotus: Referendum

Idestova nyolc éve, hogy a Huszadik Századba cikket írtam A jövendő törvényhozásról, azt fejtegetvén, hogy a parlamentarizmus mai nyavalyái tulajdonképp egy jobb törvényhozó forma előre való kiütközései; hogy e bajok megorvosolódnának, ha, ami ma például Svájcban a referendum formájában kisegítő a parlamentarizmus mellett: a népszavazás lépne, törvényhozó formául, a parlament helyébe, s a parlament csökkenne le kisegítővé a népszavazás mellé. Különböző jelekből világosnak vettem azt is, hogy ez nemcsak lehetséges, de a fejlődés errefelé is tart, s gondolatmenetemet a következőkben foglaltam össze:

"Jól szemügyre véve a parlamentarizmus ellen tett jogos kifogásokat, három csoportba oszthatjuk azokat:

Egyik olyan fogyatkozásoké, melyek a parlament származásában, a maitól eltérő feladatai körül való alakultában gyökeredznek, s melyektől ment lehet az olyan törvényhozó forma, mely a törvényhozás mai föladataiból nőne ki.

A másik csoport olyan nehézségeké, melyek, mint a nyelvzavar, az obstrukció és egyebek, szintén nem a törvényhozást teszik lehetetlenné, csak a parlament útján valót.

A harmadik végre olyan bajoké, melyek - mint az, hogy a parlament munkáját az újságok, a népgyűlések, a bizottságok s a kormányok végzik, hogy kormány és közönség feloszlatással vagy reverzálisokkal, plebiszcitummal vagy referendummal igyekszik megkötni a parlament önkényét - a parlamentarizmuson belül beteges formák, de menten egészséges és célszerű módokká és formákká válnak, mihelyt, a parlament médiumának kiküszöbölésével, e formák kombinálásában és szerves összeforrasztásában próbáljuk látni azt a valamit, ami a törvényhozás munkájában csődöt mondó parlamentarizmust fölváltsa. Mint ahogy a közvetett, a médiumon át való választási formát, mely valaha jó és célszerű lehetett, a mai fejlődés a lehető legegyszerűbb módon változtatta meg, tudniillik a médium kiküszöbölésével: úgy közeledik a modern fejlődés, és pedig gyorsan közeledik - országja s annak fejlettsége válogatja, mily gyorsan - az idő felé, melyben a médiumon át való törvényhozást a közönség épp oly felesleges kerülő útnak érzi majd, mint érezte a médiumon át való választást -, s észrevévén, hogy a parlamentarizmus úgynevezett bajai nem egyebek mint a parlament médiuma fölöslegessé váltának tünetei s a helyébe kívánkozó új formának kiütődései: egyszerűen kiküszöböli majd a médiumot, a parlamentot, s helyébe teszi az új formát; az újságok, gyűlések, bizottságok, törvényhatóságok, s egyéb hivatalos és nem hivatalos egyesülések és intézmények munkájától megelőzött népszavazást.

Szúrjuk közbe, hogy ez előkészítő vagy rostáló intézmények közt nagyon el lehet képzelni a mai parlament valamiféle csökevény alakját...

Mondom: idestova nyolc éve, hogy e cikket megírtam; elolvasni senkisem olvasta el, sem a Huszadik Században, sem Kísérletek című könyvemben, melybe fölvettem s melyet konokul mint friss harci könyvet dicsértek meg jóakaróim; egy pár szakemberrel magam olvastattam el, mert kíváncsi voltam, mit vetnek ellene, de nem vetettek ellene semmit, csak azt mondták, hogy az ötlet igen szellemes, ami magyarul azt jelenti, hogy szamárság. Most azonban egy nem szamárember: Arthur James Balfour, igen művelt filozófus elme s nem közönséges politikai tehetség, belevetette a felsőház és alsóház párbajába a referendum gondolatát - és pedig, mint beszédeiből kiszűröm, nagyon rokon gondolatmenettel. Ez több oknál fogva nevezetes. Először is azért, mert a parlamentnak s a parlamenti mindenhatóságnak klasszikus hazájában történik. Másodszor: mert szemmel láthatóan, a szeműnkkel ellenőrizhetően a fejlődés veti föl e gondolatot; egy dilemmából való menekülés szüksége sugallja mint egyetlen expedienset, ezt az antiparlamentáris tervet, mondom, a parlamentarizmus klasszikus hazájában - és pedig nem holmi radikális felforgatóknak, hanem inkább védekező konzervatívoknak. S harmadszor ez a nevezetes; ez, hogy a konzervatívok gondolnak rá, a konzervatívok, kik Angliának tulajdonképpeni reformerei, s kivált a választójog körül a legforradalmibb változások tőlük származnak, s mindig úgy, mint ahogy most Balfour terve támadt: hogy kínjukban nem tudtak egyebet tenni s az ördögöt Belzebúbbal kellett kiűzniök. Nyilvánvaló, hogy a referendum kisegítő járulékul nem sokáig állhat meg: nem állhat meg ennél a másodrendű szerepénél. Ahol a néphatalom tigrise vért kóstolt, ott issza is, s ahol a parlament mellett felbukkant, ott el is fog hatalmasodni a parlament felett.