Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 11. szám · / · FIGYELŐ · / · PETERDI ISTVÁN: PEKÁR GYULA: A KÖLCSÖNKÉRT KASTÉLY

PETERDI ISTVÁN: PEKÁR GYULA: A KÖLCSÖNKÉRT KASTÉLY
3.

De egy szinten maradni vele kell. Pekár Gyula pedig... Meglát mindent, ami külsőség. Ha elveszem a meséje csattanóját, akkor az ő maradó Biedermayer kora: múzeumi ruhatár. Az ő olasz városkája: piazza, bódé, iródiák, Pablo, signor, signora. Gyerekkorunk emlékei. Egy hetedik gimnazista képzetei, ha Itáliára gondol. Inquisitiós történet: mindenki írja fel magának, ami erről a címről eszébe jut: aztán olvassa el az Astarót históriáját. Egy szóval sem fog többet találni benne. Egy beszélgetést nem tud adni, amely jellemezne. Megállt a történeti beszélyírás egy régen keresztüllépeti fokán, a kor legutolsó perceiben élő író!

Amellett, mondom, két elbeszélése ma is játszhatnék. A k. kastély előjátékát ha Amerikába teszi, (ma úgy is ez a magyar mágnások Baden-Badenje) a hamis birtokátruházást megcsinálja egy ál-közjegyzői okirattal; minden egyebet hagy úgy, amint van - egy semmivel sem valószínűtlenebb esetet kapunk. Ekkor azonban még kevésbé lehetne "csak elbeszélő." A történeti cafrang nélkül mindenki látná, hogy a napilapok sokkal érdekesebb meséket hoznak, sőt csinálnak.

Valamelyik kritikusa éppen a mesemondó készségét dicsérte; itt megint szólni kellene arról - hogy mi a mese. A mese fejlődéséről, az Ezeregyéjszaka bűbájáról, amely támad az emberen túli dolgok természetes, naturalisztikus szemléletéből és a szemlélet tökéletes, a fotografáló lencse biztosságával való kivetítéséből: a pontosan szemlélt változatlanul szemlélhetésének fiziológikus gyönyöréből; arról, hogy az Ezeregyéj örök példája, ideálja lett minden elképzelhető, romantikus mesének; amely szerint a szemléltetés, a látott dolgok festése és nem elsorolása kötelező; amelynek követőjeképpen nagy Jókai, aki nem mondja például, hogy a "Marcellus pápa miséje" és határozatlan és meglevő fogalmakba határozatlanul kapcsolódó fogalom segítségével kelt határozatlan érzéseket, hanem leírja az Egy az Istenben úgy, hogy ha valamikor megnézem ezt a misét, szegényesnek fogom találni; vagy Mikszáth, akinek szinte a széles mosolyát látom, amint cselekvésről cselekvésre pingálja a gavallért és ha megírná a Pekár kártyajelenetét, akkor izgatóan minden mozdulatocska ott állna előttem és átérezném talán minden kéjét az úgynevezett: gusztálásnak is - nagy mesélők ezek, de nem Pekár, aki nem fest, hanem említ és felsorol.