Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 5. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: A NAGYASSZONY

JÁSZ DEZSŐ: STRAUSS RICHÁRD:
TILL ULENSPIEGELS LUSTIGE STREICHE.

Strauss mesél, cseveg és közben maga is kacag... Szinte hihetetlen, hogy ez a komoly ember - aki Macbeth alakját oly súlyos nehézkességgel rajzolta meg s általában folyton drámákon spekulál - jókedvű, sőt szellemes humorista tudjon lenni és szadista fantáziájában ilyen bájos tréfák szülessenek meg.

...Till Ulenspiegelről, a német népmondák bolondos gazfickójáról szól a meséje. S már az első mondatban elcsattantja a tréfa sziporkázó rakétáját. E pillanattól fogva végig mosolygunk, hahotázunk s majd eldőlünk a nevetéstől... Ez az agyafúrt Till a csínytevések mestere. Folyton becsapja és kifigurázza az embereket. A kofák sátrait földönti, mint kapucinus prédikál a tömegnek, s mikor már fölültetett mindenkit, eltűnik és akkor üthetik a nyomát. Fölbukkan mindenütt s különböző jelmezekbe öltözve hajtja végre huncut terveit. Lányoknak udvarol, majd a vizsgázó diák képében nagyképű tanároknak nehéz kérdést ad föl, amelyre azok nem tudnak felelni. S míg ők tanácskozásra összebújnak, addig Till elillan. - Csínyeinek se szeri, se száma. A nép végtelen naiv fantáziája és bájos humora kifogyhatatlan a mókákból. Strauss csak néhányat mesél el Till tetteiből. De az ő zenei reprodukciójába beleadja a kultúrember amatőr érdeklődését a régi népies sujet iránt. A közlési módjában, az előadásában nincs semmi nagyképűség, csupa találékony, egészséges kedélyesség és könnyedség. A stílusa cizellált, a mondatai rövidek, s egy fölösleges szó sincs bennök. Olyan hatást tesz ez a kis zenei-elbeszélés, mint egy Mark Twain novella: üdít és fölvillanyoz. A tematikájában a legelőkelőbb öntudatosság, az invenciója meglepően friss. A konstrukcióval nem bajlódik, nem Küzd és nem operál, mint pl. a Tod und Verklärungban. A Till motívum komikus formái különböző elváltoztatásokban mindannyiszor visszatérnek, ha a szerző a hőséről beszél. S a hangszerelésben és a harmonizálásban az igazi humorista észjárása látszik. Annyi bizonyos, hogy e munka tökéletes és semmi kifogásolni való sincs benne. A modern német szellemek rokonszenves, energikus, meggyőző megnyilatkozása. Strauss reálisan festi a dolgokat, bár a librettó természete szerint némi szentimentalizmust és naiv romantikát is kever hozzá. Kitűnő a sör szagú, kulináris alaptónus, amely rokonságban áll a "Meistersinger von Nürnberg" hangulataival. Strauss munkái közül kiválik a tiszta, epikus hangja révén, - amely tekintetben Don Juanja hasonlít hozzá, de tökéletesség tekintetében azt el nem éri - kiválik szerkezetének egyszerűségével, motívumainak érdekességével. Straussnak ez a novella, ez az elbeszélő stílus az igazi eleme, ahol nem kell törni a fejét, nem kell gondolkodnia, mesterkednie, ravaszkodnia, magát megerőltetni. Ebben repül a fantáziája, ebben mester, utolérhetetlen, szinte unikum.

A bécsi Konzertverein zenekara utolsó hangversenyén adta elő a munkát. Nem volt bemutató, de Lőwe dirigálta és ezért volt esemény.