Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 5. szám · / · MÓRICZ ZSIGMOND: SÁRARANY
Takács Gyuri utána nézett a Dani szekerének.
- Mit néz Gyuri bácsi, - vetette oda neki a szót Bora, amint elszaladt mellette. Kötelességből szólott hozzá s állott meg egy percre a lány, letérve a nagy férfi elől az árokpartig hogy furcsát ne gondoljon róla.
- Nézem, milyen csuda kórója van ennek a sógornak.
- Bizony, magának sincs különb.
- No az enyimbe még több az ága-boga... Iszen te is ott vótál, te. Emlékszel mennyit csúfolkodtatok velem, hogy minden napraforgóm hetet fiadzott.
- Hát, rátér Gyuri bácsira. Ha másképp nem tudja szaporítani a fajtáját.
A lány ideiglenes mozdulattal állott meg s már szaladt volna tovább.
- Te! - szólt utána Gyuri. - Mi van a kendő alatt?
- Kis malac, nem hallja hogy visít?
- Nem kis malac az, hanem kis bárány, kilóg az egyik lába.
Bora ijedten kapott oda s följebb emelte a kendő csücskét. Kivörösödött az arca s elfordult.
- Vigyázz, mert párt kell azér adni. Megfogják a feketeszőrű kis bárányodat.
A lány a szeme sarkából felgerjedt nézéssel, odaengedő lánysággal pillantott vissza rá.
- Hadd fogják. Ócsón nem fogják meg.
És szemérmetesen elpirult.
- Ó te gyalázatos... Én is neked adom érte ezt a gubát. Ne.
A lány szeme már ködbe volt borulva, belső izgatottságától a hang is alig jött ki a torkán s úgy nézett a vásártevő férfira, mintha már érezné, hogy el is adta magát neki. De az esze azért a helyén maradt.
- Ó nem kell olyan fenn kezdeni, mer osztán mi lesz tovább?
- Elég előre egy selyem pruszlik is. Mi?
- Hát.
Még egyszer odavágott olvadékonyan a Gyuri szemébe, hogy a férfinek kigyúlt a csókadója, mint a fekély, azzal elszaladt, kacéran riszálva magát, sok ráncú vékony ingerlő szoknyáit.
Gyuri utána nézett mohón, keményen s megszíjta a szája sarkát aztán tovább ment s megint a Dani furcsa kóróján járt az esze.