Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 5. szám · / · MÓRICZ ZSIGMOND: SÁRARANY

MÓRICZ ZSIGMOND: SÁRARANY
- REGÉNY - (Folytatás.)
II.

Takács Gyuri utána nézett a Dani szekerének.

- Mit néz Gyuri bácsi, - vetette oda neki a szót Bora, amint elszaladt mellette. Kötelességből szólott hozzá s állott meg egy percre a lány, letérve a nagy férfi elől az árokpartig hogy furcsát ne gondoljon róla.

- Nézem, milyen csuda kórója van ennek a sógornak.

- Bizony, magának sincs különb.

- No az enyimbe még több az ága-boga... Iszen te is ott vótál, te. Emlékszel mennyit csúfolkodtatok velem, hogy minden napraforgóm hetet fiadzott.

- Hát, rátér Gyuri bácsira. Ha másképp nem tudja szaporítani a fajtáját.

A lány ideiglenes mozdulattal állott meg s már szaladt volna tovább.

- Te! - szólt utána Gyuri. - Mi van a kendő alatt?

- Kis malac, nem hallja hogy visít?

- Nem kis malac az, hanem kis bárány, kilóg az egyik lába.

Bora ijedten kapott oda s följebb emelte a kendő csücskét. Kivörösödött az arca s elfordult.

- Vigyázz, mert párt kell azér adni. Megfogják a feketeszőrű kis bárányodat.

A lány a szeme sarkából felgerjedt nézéssel, odaengedő lánysággal pillantott vissza rá.

- Hadd fogják. Ócsón nem fogják meg.

És szemérmetesen elpirult.

- Ó te gyalázatos... Én is neked adom érte ezt a gubát. Ne.

A lány szeme már ködbe volt borulva, belső izgatottságától a hang is alig jött ki a torkán s úgy nézett a vásártevő férfira, mintha már érezné, hogy el is adta magát neki. De az esze azért a helyén maradt.

- Ó nem kell olyan fenn kezdeni, mer osztán mi lesz tovább?

- Elég előre egy selyem pruszlik is. Mi?

- Hát.

Még egyszer odavágott olvadékonyan a Gyuri szemébe, hogy a férfinek kigyúlt a csókadója, mint a fekély, azzal elszaladt, kacéran riszálva magát, sok ráncú vékony ingerlő szoknyáit.

Gyuri utána nézett mohón, keményen s megszíjta a szája sarkát aztán tovább ment s megint a Dani furcsa kóróján járt az esze.